4/2 - A Miazistentörténik féléve

 2019. június 26.       0 megjegyzés

Sziasztok!


Múlt hét vasárnap, reggel 8:00-kor hivatalosan is befejeztem a nyolcadik félévemet - azért ekkor, mert a csodálatos night shiftnek vasárnap lett vége és ezzel lezártam minden iskolai teendőmet. És hogy milyen volt maga a félév? Pont olyan, mint a shift: jórészt eseménytelen. 🤷🏼‍♀️
Ugyan februárban megvolt ugyanaz az elhatározásom, mint tavaly, hogy tökéletes mintadiák módjára fogok tanulni egy újabb nagy szigorlatra - gyógyszi helyett most a patológia csodái voltak soron -, de ez a szupernagy lelkesedés egy héttel később már lelohadt a nagy büdös semmibe. Említettem már, hogy nekem a nyomás alatti teljesítés fekszik a legjobban, ám ez a nyomás ebben a félévben elmaradt, ugyanis alig kellett valamire készülni, és ha mégis, az sem vett el többet egy-két napnál. Így pedig hiába ültem neki minden egyes nap végén tanulni, végül mindig ugyanoda jutottam: sorozatot és/vagy filmet néztem. RIP in pieces motivation. Pozitívum, hogy magamhoz képest azért elég sok könyvet is el tudtam olvasni, erre pedig már jó pár féléve nem volt példa. Yaay!

Random éjszakai gondolatok

 2019. június 23.       0 megjegyzés

Sziasztok!


Hamarosan jövök a szokásos kis félévzáró/összegző bejegyzéssel (spoiler alert: végző lettem!), ám előtte elhoztam ezt a csodát, amit sikerült tegnap este-éjszaka és ma hajnalban-reggel lejegyzetelnem némileg koffeingőzös és nagyon-nagyon fáradt és agyhalott állapotban - a gondolatoknak a telefonomban jóval kevesebb értelme volt, mint amit végül lefordítottam hajnali 4 órás Riri eszmefuttatásából. De mivel egészen mókás volt ma délután, némileg kipihentebben elolvasni, gondoltam, veletek is megosztom. (Rá kellett jönnöm, hogy egy bizonyos fáradtsági szint után teljesen úgy viselkedek, mint részegen. Csak nem vagyok kedves. Nagyon nem.)
Végy egy Ririt. Adj hozzá egy 12 órás éjszakát. Néhány állatkát. Egy bögre kávét. Egy doboz energiaitalt. Egy csipetnyi anti-éjjeli bagolyságot (de tényleg, hajnalban bármikor felkelek, csak engedjenek előtte aludni...). És voilá! 

Let's be free in Barcelona

 2019. április 18.       0 megjegyzés

Sziasztok!


A téli vizsgaidőszakot lezárva, utolsó együtt töltött félévünket elkezdve a szobatársaimmal január 30. és február 1-je között Barcelonában voltunk. Bár számomra nem ez volt az első találkozás ezzel a gyönyörű várossal, újra elállt tőle a lélegzetem (a Sagrada Familiában ezt olyan szintre fejlesztettem, hogy szájtátva sétáltam át mások képein, pedig again, ott sem először voltam). Ráadásul csodálatos, napsütéses időnk volt, elég fura is volt a reggeli, 6:25 órai mínuszokból, hóesésből és jégből 9:40-kor leszállni a 15 fokba. És ugyan két teljes nap nem tűnik soknak - és abban igaz is, hogy mire felfogtuk volna, hogy úristenSpanyolországbanvagyunk, már mehettünk is haza -, több, mint 40 km sétával és a rengeteg látnivalóval mégis kimaxoltuk a dolgot.
Viszont nem szeretném tovább szaporítani a szavakat, mert nem dumagépes bejegyzést terveztem. Hiszen állítólag egy kép többet mond ezer szónál, így inkább egy kis album válogatást hoztam a millió meg egy fotóból, amit készíte - bár azt a színvilágot és látványt semmi nem tudja pontosan visszaadni. Ahogy egyik élettársam fogalmazott: ha valaki ezt látni akarja, menjen el és nézze meg! (Hint: nyáron nyilván mások az árak, de így télen baromi olcsón megúsztuk [mégicsak kollégisták vagyunk, na 😅])
(P.s.: Valamiért a blogger az utóbbi időben nem enged kommentet írni, szóval nem bunkó tajparaszt vagyok, csak a huszonegyedik próbálkozás és harmadik számítógép negyedik böngészője után elengedtem a dolgot. RIP in pieces.)

Asszociációs tag

 2019. március 14.       2 megjegyzés

Sziasztok!


Ez a kép asszociáció a humoromra.
És mindenféle rászerkesztés elrontaná.
Gondolom sokak számára marhára meglepő módon ismét egy tag bejegyzés került fel a blogra - én baromira örülök a kihívásnak, mert még mindig sucker vagyok irántuk. E'van. 🤷🏼‍♀️ Nagyon köszönöm Abeth-nek, amiért gondolt rám, feltétlenül olvassátok el az övét is (meg úgy en bloc az egész blogját, megéri 😸), illetve Franciskához is kukkantsatok be, akitől az egész mozgalom származik!

Menete: 
  1. Ráhangolódás
    Kedves blogger! Ülj le, helyezd kényelembe magad! Hunyd le a szemed, és ürítsd ki a fejed! Ez egy asszociációs játék, ne gondolkozz, csak csináld! Készen állsz?
  2. Szavak
    Itt van tíz szó, írd le, melyik másik szó ugrik be róla! Akár jelentésről, a csengéséről, bármiről, ne korlátozd magad.
  3. Képek
    Adott öt kép, amire képben kell válaszolnod! Ha nem elég a géped/telefonod galériája, akkor alkalmazz hasonlót, mint a második részben! Nézz a képre, és guglizz rá az első szóra, ami eszedbe jut róla, érzés, benyomás, emlék, bármi, és válaszd ki a találatok közül az ízlésednek leginkább megfelelő választ!
  4. Zenék
    Kapsz három zenét, amire három zenével kell válaszolnod! Figyeld a ritmust, a hangszerelést, a szöveget, a hangulatát a kapott daloknak, vagy bármit, ami hatással van rád egy zenében, és reagálj rá az egyik olyan számmal, amit ismersz!
  5. Játékosok
  6. Küldd tovább (maximum) öt bloggernek, akiknek a neve eszedbe jut a játékokról, akik szerinted élveznének egy ilyen kis kihívást! Nekik már azokra kell reagálni, amilyen szavakat, képeket és zenéket te reagáltál valaki máshoz, így láncszerűen haladhat a dolog, és akár többször is érdekes lehet kitölteni :)
    Franciska kérése: Kérlek, ne küldd tovább több embernek, mint öt! Ne írd ki, hogy akinek van kedve, az lopja, és csinálja meg ő is!

Esti mese felnőtteknek

 2019. január 20.       0 megjegyzés

Sziasztok!


Aki csak egy kicsikét is ismer közelebbről, az pontosan tudja, mennyire oda meg vissza vagyok a klasszikus mesékért vagy azoknak bármiféle feldolgozásáért. Bizony, én vagyok az a lány, aki leszarja, hogy a Disney azzal csinál pénzt mostanában, hogy a legkirályabb meséit viszi a mozivászonra élőszereplős változatban - még fizetek is érte. És nem egy olyan könyv ül a könyvespolcomon, amit az esetleges rossz értékelések ellenére is megvettem, mert Szépség és a szörnyeteg átdolgozásként reklámozták. Így aztán nem volt kérdés, hogy mikor megkaptam az 1+1 hónap ingyen HBO Go felhasználást, a Mondj egy mesét (Tell Me A Story) című tízrészes sorozat az elsők között volt, amit végignéztem.

Trailer | Intro

4/1 - A PTSD időszaka

 2019. január 15.       0 megjegyzés
A poszttraumás stressz szindróma (PTSD) egy olyan szorongásos zavar, amely egy pszichológiailag traumatikus esemény után alakul ki. Akutnak akkor minősíthető, ha tünetei három hónapnál kevesebb ideig állnak fenn, krónikusnak pedig akkor, ha a zavar három hónapnál tovább tart. (köszi, hazipatika)

Sziasztok!


Eljött a szokásos, szemeszter végi, félév összegzős bejegyzés ideje - igen, kivételesen ilyen hamar, hiszen szintén kivételesen nem az uv-hétig szórakoztam a vizsgáimmal (mondjuk nem is volt túl sokkal lehetőségem erre, damn büfészak feeling). Ha valaki erre tévedt az elmúlt időszakban, az láthatta, hogy nem láthatott semmit, ugyanis el volt rejtve a blog. Valami nagyszerű ötlet fogant meg még nyár végén a fejemben, ami miatt ezt tettem, de időközben egyrészt csodálatosan kiment a fejemből, másrészt visszaállítani is elfelejtettem. 🤦🏼‍♀️ (Ennél fájdalmasabb alkalmakkor is szembesültem már azzal, hogy gyakorlatilag tönkrement a memóriám. Köszi, felsőoktatás, köszi!)
Amikor belekezdtem a félévbe, teljesen és totálisan elhittem, hogy ez majd easy-peasy-lemon-squeezy lesz, ahogy azt a barátaim is megmondták előre. Annyi tervem is ötletem volt, mennyire faszán fogom rendszeresen vezetni a blogot - eskü, tele piszkozatokkal a bejegyzés részleg -, mennyi időm lesz az új történeteimen dolgozni, és emellett milyen sok helyre fogok járni, ki fogok kapcsolódni, olvasni, aktívan pihenni. Így öt hónappal később visszanézve egészen hisztérikusan röhögök a kis naiv énemem. Mikor jött be nekem bármi, amihez nem kellett kemény munka? 🙄 De komolyan, ha nem szorul körülöttem a hurok, nem vagyok rákényszerítve a hajtásra és nem állok fél lábbal a stressz-sírban, gyakorlatilag az abszolút minimumra (se) vagyok képes. (Jó, mikor meg nonstop shitwaltz-ban vagyok, akkor meg amiatt nem járok erre, szóval ez egy kellemetes ördögi kör...)