Joss Stirling - Misty

 2015. november 30.       0 megjegyzés

A kendőzetlen igazság


Ha Joss Stirling, akkor savantok és a Benedict család! Számomra az írónő és a hét fiútestvér története örökké egyet fog jelenteni, még úgy is, hogy más történetei vannak. Nem hiába írok róla fanficet, egyszerűen imádtam az eredeti trilógiát, bár nem sejtettem volna, hogy ennyire tetszeni fog. És azt sem győzöm eleget hangsúlyozni, mennyi darabra tört össze pici fangirl szívem, mikor kiderült, hogy a Sky, Phoenix és Crystal könyvek nem kapnak folytatást... Aztán kiderült, hogy mégis, méghozzá egy újabb trilógiát!

Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 295
Fülszöveg: Misty egy egyszemélyes katasztrófa súlytotta övezet. Savant képességének "hála" egyszerűen képtelen hazudni, kényszeres igazmondása miatt viszont folyton zűrös helyzetekbe keveredik, bármerre is jár. Í
gy amikor a jóképű, magabiztos, és hihetetlenül vonzó Alexszel hozza össze a sors, Misty rögtön megfogadja, hogy inkább a közelébe sem megy. Hiszen hogy is lehetne az övé valaki, aki ilyen tökéletes...?
Ám a savant közösség mindennapjaira sötét árnyék vetül - egy sorozatgyilkos leselkedik a különleges képességű fiatalokra. Közülük egy pedig hamarosan élet-halál peremére kerül majd... vagy azon is túlra.


Lélektárs. Van benne valami elképesztően édes és romantikus, hogy valahol, a világ talán legtávolibb pontján él valaki, aki tényleg a másik feled, képes benned fenntartani egy igencsak kényes egyensúlyt - lévén savantként különleges képességeid vannak, amiket nem mindig könnyű irányítani -, kiegészít, és a többi, és a többi. Joss Stirling pedig képes volt mindezt úgy tálalni, hogy a történetei ne csöpögjenek nyáltól, és egy könnyed kis romantikus egymásra találáson is túlmutasson - hiszen mindegyik kötetben fellelhető némi akció is. Ez volt az ok, amiért beleszerettem a Finding Love sorozatba. A másik meg a Benedict tesók. (Komolyan, kell egy Benedict, úgyis mindjárt itt a karácsony. Szóval, mivel korban ők állnak hozzám a legközelebb, szeretnék egy Xavet vagy egy Willt találni a fa alatt. Köszi, Jézuska!) Éppen ezért eléggé szkeptikusan álltam hozzá kezdetben a Mistyhez - fangörcs ide vagy oda -, hiszen az imádott testvérek itt csak másodhegedűsök szerepét töltik be. (Pedig először nagyon-nagyon belelkesültem, mikor láttam, hogy az új trilógia lányait Mistynek, Angelnek és Summernek hívják, azt hittem, ők lesznek a maradék három testvér lélektársai. Még el is szórakoztam a gondolattal, hogy milyen vicces lenne, ha Vick lélektársát Summernek keresztelte volna el az írónő, hiszen az én változatomban ugye Sunshine lett a neve.) Mondjuk ha kicsit megerőltettem volna a memóriámat, rájöhettem volna, hogy Misty már feltűnt Crystal kötetében is...
Misty
No, de ennyit a bevezetésről, következzen az értékelés, és Misty Devon története (aki - nem nagy spoiler - Crystal unokahúga)! Ahogy a fülszövegben is kiderül, a lányt tényleg mindenhol utoléri a baj, képességét néha képtelen kordában tartani, emiatt a környezetében rajta kívül mindenki más is kényszeres igazmondó lesz - az érzékelői már egy-egy szarkasztikus megjegyzéstől is berezonálnak.
Nagynénjének, Crystalnek kérésére utazik el Dél-Afrikába, hogy segítsen megkeresni Uriel Benedict lélektársát. Egy apró csavarral sikerül is rábukkanni a nőre, és hadd mondjam el, hogy ez mennyire tetszett, mert így választ kaptam egy olyan kérdésre, ami már a Sky óta foglalkoztatott. Tarryn és Uri egymásra találásának köszönhetően ismerkedik meg Misty a helyi vitacsapat vezetőjével, a suli sztárjával, Alexszel, akivel jobban már nem is különbözhetnének. A szikrák természetesen már a legelső pillanattól kezdve ott pattognak közöttük, ám hamar kiderül, hogy főszereplőnk képes kioltani a fiú bárkit és bármit meggyőző képességét (Riri note: hogy ez néha milyen jól jönne!), ezért rengeteg a vicces szóváltás, vita kettejük között. Alex egyszerűen képtelen elfogadni, hogy Misty közelében nem tud mást kinyögni, csakis az igazságot, ami viszont férfiúi egóját igencsak sérti, hiszen minden gondolatát, szavát erősen meg kell fontolnia.
Alex
De természetesen a sors jót nevet kettejükön, és ahogy kezdenek csiszolódni, a lélektársi kapocs is kialakul, habár eléggé meglepi mindkettőjüket a fordulat.
Azonban ahogy az lenni szokott, ez a történet sem mentes a bonyodalomtól, a veszélytől. Számomra ennek a kötetnek volt az eddigi legfélelmetesebb főgonosza (Riri note 2.0: akinek ugyanaz a képessége, mint az én fanficem egyik szereplőjének... Weird!), minden mozdulatától és szavától kirázott a hideg, tényleg egy igazi pszichopata volt. Joss olyan hitelességgel tálalta a dolgokat, hogy hiába tudtam, hogy happy endekkel dolgozik, egyáltalán nem hittem benne, hogy ez itt most megvalósulhat. Félelmetes volt! Ugyanakkor hátborzongatóan jó! Ráadásul most jó pár csavart is belevitt az írónő a gonosz kilétébe, ami miatt még ha sejtettem is, kicsoda ő, azért kételkedtem az elhatározásomban. (De valamiért úgy érzem, az a bizonyos csavar hatással lesz a további kötetekre.)

Misty karakterét nagyon hamar megkedveltem! A képessége sokkal inkább átok, mint áldás, ami rengeteg "misztikus" pillanatot okoz neki, ezzel együtt élve próbál lavírozni az igazmondásokkal teli életében. De még így is határozott, vicces lány, akinek hazugságmentes megszólalásai egy csomó vicces jelenettel telítik meg a regényt. Családi helyzete sem túl egyszerű, hiszen az apja nem savant, így az Alexszel való találkozása után két tűz közé kerül, ebben a kötetben pedig már kezdenek kiéleződni az olyan savant-nem savant ellentétek, amiket az előző trilógiában csak sejtetett az írónő.
Tarryn
Hiába volt Alex a történet lélektárs álompasija (Miért? Miért kell minden lélektársnak ilyen édesnek és jóképűnek lennie?!), kellett némi idő, hogy őt is megszeressem. Bár mindenki kedvesnek írta le, Misty szemén keresztül egyáltalán nem tűnt annak, arrogáns megjegyzései kezdetben eléggé unszimpatikussá tették őt. Ám idővel fény derült a turpisságra, a fura viselkedésének megvolt a maga oka, ráadásul fiatal kora ellenére elég csúnya családi hátteret tudhatott magáénak, ami szintén egyik fontos mellékszála lett a történetnek.
Imádtam, ahogy ezek ketten egymás társaságában igazán kiteljesedtek, külön-külön is nagyon bírtam őket, de együtt! Egy csomó szórakoztató és édes jelenetet köszönhettem nekik.
Az előző három könyvben nem sokat láthattunk Urielből, most kicsit jobban sikerült megismerni őt, valamint a lélektársát, Tarrynt is, tényleg illenek egymáshoz. És igen, lévén egy Benedictről és párjáról van szó, ők is igencsak szerethető karakterek. (De still kevés Benedict! Túl kevés! :() Ó, és a gyilkossági szál miatt pici fangirl szívem is heves dobogásra kapcsolt, hiszen jó pár Victor-pillanatot olvashattam, ráadásul egy pillanatra még a gyengédebb oldalát is megismerhettem. *-*
Misty barátnőit, Angelt és Summert már az első jelenetnél megszerettem. Ők hárman annyira különbözőek, mégis remekül kiegészítik egymást, és nem hinném, hogy meglepek vele másokat, de eszméletlenül várom az ő történetüket is! ^^

Kiegészítésül pár dolog, amik nagyon tetszettek. Az egyik az első főbb helyszín, Dél-Afrika és Fokváros volt. Amúgy is volt már pár dolog, ami miatt megfogott ez a hely, de Jossnak sikerült elérnie, hogy egyszer mindenképpen el akarjak ide jutni. Egy csomó színes, élettel teli helyen jártak itt, amiket érdemes lenne megnézni.
A másik a nyári savant tábor volt. Szerintem egy marha jó ötlet volt, kicsit összehozta azt a különleges képességekkel rendelkező emberekből álló közösséget, amit már megszerettem. Bizonyos szempontból, ahogy már fentebb is említettem, a dolgok ebben a kötetben kezdenek kiéleződni, az eddig elmoshatónak hitt határok pedig hirtelen élesebbé váltak. Ez pedig külön nagyon megfogott!

Bár kicsit azért sajnáltam, hogy már nem csak és kizárólag a Benedictekről szól ez a történet és a folytatásai, mégis imádtam! (És természetesen azért az írónő gondoskodott róla, hogy a kedvencek se maradjanak ki, Karlát és Sault leszámítva mindenki kapott egy-egy apró, vagy nagyobb jelenetet.) Joss hozta azt a szintet, amit elvártam tőle, és bár a Phoenixet, ami az eddigiek közül a kedvencem volt, nem tudta túlszárnyalni, Misty története felugrott az előkelő második helyre. :) Minden benne volt, ami egy lélektársas történethez kell, a folytatásra pedig már most nagyon kíváncsi vagyok. Kis kutatás után megtaláltam, hogy Angel történetében Will, Summerében pedig Victor fogja megtalálni a párját a főszereplők mellett, és gondolom nem kell elárulnom, hogy melyiket várom a legeslegjobban. ;)
Ajánlom mindenkinek elolvasásra, akik olvasták a Finding Love trilógiát, azoknak kötelező darab, de azok is bátran belevághatnak, akik még nem találkoztak a savantokkal, hiszen önálló kötetként is megállja a helyét, nem kapcsolódik szorosan az előző trilógiához, az esetleges lyukakat pedig az írónő megmagyarázza. :)

Az a dal... tag

 2015. november 29.       0 megjegyzés

Ciaossu!


Régen jelentkeztem már, azonban most egy tag bejegyzés erejéig visszatértem ide. Sz. Vera blogján találtam és nagyon megtetszett, plusz ezzel egy kis betekintést nyerhettek a nagyon fura zenei ízlésembe, ahol testvériesen megfér egymás mellett a japán metál és a Little Mix is. Nem, nem viccelek, komolyan!
Ha van kedvetek, töltsétek ki ti is!

1: Az a dal, aminek a szövegét nem tudod eltüntetni a fejedből: Paddy and the rats - Ghost From The Barrow. Ez a legelső szám, amit ettől a bandától hallottam, és máig az egyik legnagyobb kedvencem. Imádom, hogy egy történetet mesél el, az ír kocsmarock miatti kalózos hangzása miatt pedig tökéletes ihletforrás íráshoz is.

2: Az a dal, amit akkor hallgatsz, amikor akár fel is törölhetnék veled a padlót: Emeli Sandé - Read All About It (pt. II.). Amikor először hallottam, annyira beleéltem magam, hogy jó pár könnycseppet elmorzsoltam közben. Egyszerűen imádom az énekesnő csodás hangja és a szövege miatt is. Sőt, még a legelső, nagyobb közönségnek publikált történetemet (egy fanfic) is ez ihlette.

3: Az a dal, amit a legdühösebb perceidben veszel elő: Alvin és a mókusok - Kurva élet. Nem hinném, hogy túlságosan ragoznom kéne. Ha nagyon felhúzom magam, a címben szereplő káromkodás rengetegszer hagyja el a számat, a bandával együtt üvöltve pedig segít kiengedni a gőzt.

4: Az a dal, ami mindig szól a közeledben, amikor képes lennél kiugrani a bőrödből: Mark Ronson ft. Bruno Mars - Uptown Funk (Against the Current Cover ft. Set It Off). Coverként úgy random az utcán nem igazán szokott felharsanni a közelemben, de ha zenét hallgatok, ez a szám mindig az elsők közt szerepel a lejátszási listámon. A Youtube-ról ismerhető ATC nagyon hamar az egyik kedvenc együttesemmé nőtte ki magát, ez a feldolgozásuk pedig talán a legnagyobb kedvencem.

5: Az a dal, ami a legjobban emlékeztet a barátaidra: Ylvis - Stonhenge. Akárcsak ez a szám, az én barátaim is zseniálisak, mégis marha... furcsák. A szarkazmusunk miatt egy átlagos beszélgetésben csak oltások és alacsonyan röpködő "Baszd meg!"-ek hangzanak el, mégis nagyon összetartó társaság vagyunk és nagyon szeretem őket. ^^

6: Az a dal, amit akkor hallgatsz, ha éppen összetörve érzed magad: P!nk - Try. Egyszer azt hiszem, erről a számról már írtam, szóval most rizsa helyett csak a lényeg: egy hatalmas favorit a kedvenc előadómtól. 

7: Az a dal, amit legszívesebben az ellenségeid képébe ordítanál: Demi Lovato - Waitin' For You. Szerintem a szöveg mindent elmond.

8: Az a dal, ami eszedbe juttatja az iskolát: Survivor - Eye of the Tiger. Az örök klasszikus, a legfőbb vizsgára menős számunk.

9: Az a dal, amit egyszerűen a sétáláshoz írtak: Molly Sandén - Like No One's Watching. Az énekesnővel először Gabby C. Oaksnak köszönhetően találkoztam, mikor trailert készítettem neki, a számait pedig nagyon hamar megszerettem. Ha sétálás közben zenét hallgatok, ez az egyik első, amit benyomok, mert remekül tudok ezalatt gondolkozni is.

10: Az a dal, amire a legjobban lehet futni: Fall Out Boy - Immortals. Edzés közben mindig pörgős rockot és Eminemet hallgatok, és mindig ezzel indítok a futós napjaimon.

11: Az a dal, amit a legjobb autókázás közben hallgatni: Olly Murs - Up (ft. Demi Lovato). A tökéletes autózós-utazós zeném. (Mielőtt ez a szám megjelent, Miyavitól a What's My Name-et hallgattam egyfolytában.)

12: Az a dal, amit edzés közben lehetetlen lekapcsolni: Timmy Trumpet & Savage - Freaks. Az egyórás verzió tökéletes, ha azt akarom, hogy Rubint Réka befogja a száját.

13: Az a dal, ami a legszebb álomba ringat: Bár van a telefonomon egy összeállított Csicsimix, de hacsak nem vagyok rohadt fáradt, sötétség és teljes csend nélkül képtelen vagyok elaludni, az előbb említett lejátszási lista is csak arra szolgál, hogy lemenjek alfába. Ebben az esetben Lea Michele-től az Empty Handed a legjobb.

14: Az a dal, amit utoljára hallgattál: Adrian Lux - Damaged. Miért van a Teen Wolfnak ennyire rohadt jó zenéje?!

15: Az a dal, amit feltétlenül hallani szeretnél az esküvődön: Celine Dion & Peabo Bryson - Beauty And The Beast. A legkedvesebb mesémből a kedvenc számom. Már ötévesen tudtam, hogy erre fogok táncolni.

16: Az a dal, amit majd a temetéseden is játszani fognak: The Band Perry - If I Die Young

17: Az a dal, ami egy filmben/sorozatban hallottál először, de egyszerűen imádod: Rachel Platten - Fight Song. A Pretty Little Liarsben hallottam, és elindított bennem valamit. Csak két szót mondanék hozzá: Gwendolyn Stewart.

18: Az a dal, amire a legjobban tudsz táncolni: AronChupa - I'm an Albatraoz. És mint a legutóbbi bulin kiderült, az I Like To Move It is ide tartozik. Egyébként táncolás közben imádok énekelni, így gyakorlatilag minden számot élvezni tudok, aminek van szövege. ^^

19: Az a dal, ami közben a legvonzóbbnak érzed magad: Colbie Caillat - Try. Még maga a dal és a klip is erről szól. (És nem mellesleg mindkettő gyönyörű! :))

20: Az a dal, ami után patakokban folyik a könnyed: Kristi Nelson - Mama Will Hold Me és Crystal Shawanda - You Can Let Go. Valamint Lea Michele - If You Say So. Az első kettő szerintem érthető apukám miatt, a harmadik pedig Cory Monteith-ről szól, a Glee "Finchel" párosának legszomorúbb dala - ráadásul ha sírós jelenetet írok, mindig ezt hallgatom előtte, aminek az lesz a vége, hogy írás közben is bőgni szoktam.

21: Az a dal, amit hallgatva egy hatalmas vigyor ül az arcodra: Glee Cast - Loser Like Me. A Glee egyik saját száma, és egyszerűen nem tudom megunni, mióta először hallottam. Mindig jókedvű leszek, ha meghallgatom, és elég nagy önbizalom-bombának is számít. 

22: Az a dal, amitől királynak érzed magad: OneRepublic - Everybody Loves Me. Elég csak meghallgatni a refrént. Az mindent elmond. :D

23: Az a dal, ami te vagy: Jessie J - Masterpiece. Sokat gondolkoztam, hogy mégis melyiket válasszam ide, végül e mellett döntöttem. Talán ennek a szövege írja le a legjobban azokat a gondolatokat, amik lejátszódnak a fejemben, illetve úgy az egész életfelfogásomat is. 

24: Az a dal, amit utálsz, de mégis folyamatosan énekeled: Dankó Szilvia - Big Five. Ha nem imádnám annyira a koli 211-es szobájának lakóit, mindhármat kivágnám az erkélyről, amiért meghallgattatták velem ezt a... valamit... (Azért azt a plot twistet a végén érdemes figyelni!)

25: Az a dal, amit imádsz, de legszívesebben eltitkolnád, hogy valaha is hallottad: Super Junior - Bonamana. Mondjuk úgy, hogy nem szoktam reklámozni, hogy mennyire szeretem a k-popot és a j-rockot. :3

26: Az a dal, ami semmin és senkin sem fog segíteni, de te mégis hiszel benne: Lea Michele - Cannonball. Mintha kicsit nagy lenne a Lea koncentráció a bejegyzésben, nem? Mindegy, imádom! ^^ És ironikus módon pont akkor jött ki, mikor életem legrosszabb korszakát éltem.

27: Az a dal, ami semmire sem jó, de te mégis a világ fülébe üvöltenéd: Ester Dean - Crazy Youngsters. Ha a világ fülébe nem is, Budapesten azért tudom üvölteni.

15 furcsa kérdés tag

 2015. október 18.       2 megjegyzés

Ciaossu!


Eltűntem már egy ideje innen, aminek főképp az az oka, hogy csodálatos egyetemem úgy döntött, ebben a félévben is már a második hónap előtt elkezdi a szívatást. Sok dolog történt a legutóbbi bejegyzésem óta, többek között Riri betöltötte a bűvös 2X-ét is - amiről tervezek bejegyzést írni -, ledöntött a koli-ebola - ami miatt még holnap is a saját szobámban tudok szenvedni ahelyett, hogy zh-t írnék -, illetve már jó pár megmérettetésen túl vagyok, kezdve az anatómia tanszék zh-jával, ami meglepően jól sikerült. Idén nem szopattok meg, rohadékok!
Hogy hozzak ide egy kis életet, egy tag bejegyzéssel jöttem, amit Gabby blogján találtam, és nagyon megtetszett.

  1. Milyen becenéven szólít téged a családod?
    Születésem óta mindenki ugyanazon a néven: Cicu. Legyen szó a szűk családi körömről, vagy az összes apai unokatestvérről és azok gyerekeiről, mindenki így hív, tökéletesen figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy szeptember vége óta hivatalosan már nem vagyok tizenéves. 
  2. Milyen furcsa szokásod van?
    Ha veszek egy új könyvet, mindig elolvasom az utolsó oldalát, és szentül meg vagyok győződve arról, hogy az áfonyadzsem bármilyen kajához illik. És ha látok egy kutyust az utcán, mindig fülig érő vigyorral kérdezem meg a gazdáját, hogy megsimogathatom-e.
  3. Van valamilyen furcsa fóbiád?
    Pánifélelem-szerűen rettegek a bohócoktól. Már akkor kiráz a hideg, ha csak plakáton vagy borítón látok egyet, ha viszont élőben, akkor lefagyok, remegek, néha sikítok/sírok addig, míg valaki el nem rángat a közeléből. Köszönhető mindez egy durva kiskori beidegződésnek.
  4. Mi az a zeneszám, amit szeretsz titokban jó hangosan énekelni?
    Igazából nincs olyan, amit teljesen titokban szoktam énekelni. A legjobb barátnőmmel 1D-t nyomatunk folyton egymásnak, noha egyikünk sem csípi őket, a szobatársaimmal meg mindenféle hülye dalokat ordibálunk, ha hármasban vagyunk. Egyébként meg igazából bármit képes vagyok hangosan énekelni, a körülöttem lévők bánatára.
  5. Mi az, ami téged nagyon idegesít, de másokat egyáltalán nem?
    Ha valaki kipukkasztja a rágógumi buborékot. Nem tudom, miért, de nagyon irritál az a hang.
  6. Miket csinálsz, ha ideges vagy?
    Eléggé parás vagyok, főként vizsgahelyzetek vagy új, ismeretlen dolgok előtt, ilyenkor egy dolgot szoktam csinálni. A lényeg, hogy nem ehetek semmit, mert úgyse marad bennem. És ezt most szépen fogalmaztam.
  7. Az ágy melyik oldalán alszol?
    Középen. Még akkor is, ha nem vagyok benne egyedül. Egyébként meg csak középen alszok el, de mivel éjszakánkét egy harcos amazon fogásait meghazudtolva kezdek el mocorogni, rúgkapálni, ütni és még ki tudja, miket csinálni, ezért az ágyak 100%-át ki szoktam használni.
  8. Mi volt az első plüssállatod és hogy hívták?
    A legelső egy pontgyűjtős játékon nyert Coccolino maci volt, amit a születésem után kaptam a szüleim barátaitól. Mindig Maccinak hívtam - szigorúan két c-vel -, de kreatívabbat nem is lehetne várni valakitől, aki akkor nevezett el egy plüsst, miután megtanulta az állatfaját. :3
  9. Melyik az az ital, amit mindig megrendelsz a Starbucksban?
    Látta már valaki egy egyetemista kollégista pénztárcáját? Nagyon vicces, mert szinte mindig üres. Mióta Pesten lakok, összesen háromszor voltam Starbucksban, mindhárom alkalommal mást ittam. Több látogatásra nem volt keret, én az egyetemi autómatás cappucinót preferálom! 
  10. Mi az a szépségápolási dolog, amiről mindig prédikálsz, de sose tartod be?
    "Mindig pihend ki magad!" - mondta Riri, aztán hajnalban elment aludni, hogy 6-kor felkelhessen.
  11. Melyik irányba szoktál állni a zuhanyzóban?
    Kifelé.
  12. Van valamilyen furcsa testi képességed?
    Inkább anti-képesség, hogy marhára nincsen egyensúlyérzékem és van egy enyhe mozgáskoordinációs zavarom is. Igen, én vagyok az az ember, aki állásból is el tud esni (de azért faszagyereknek hiszi magát és magassarkút hord).
  13. Melyik az a kaja, amiről tudod, hogy rossz, mégis eszed?
    A mekis sajtburger menü. Az egyetemre menet mindig elhaladunk egy mellett, és elég sokszor fordul elő, hogy az épületből kijövő illatok miatt ráéhezek. Ha arra nem, akkor McFreeze-re sült krumplival. Ne nézzetek így! Kóstoljátok meg a kettőt együtt, marha finom!
  14. Melyik az a mondat vagy kifejezés, amit mindig használsz?
    "Napasztmek!"
  15. Ideje aludni menni, mit viselsz ilyenkor?
    A sok hosszú pólóim egyikét, télen valamilyen pizsamanacival, nyáron viszont a nélkül. Az évek során mindenféle sulis rendezvényeken felhalmoztam néhány alvós pólót, amit tetszés szerint váltogatok.

10 napos személyes kihívás - 2 dal

 2015. szeptember 20.       0 megjegyzés

2 dal
  1. Against the Current - Paralyzed
    Csak nemrégiben figyeltem fel arra, hogy a Youtube-os Chrissy Costanzának milyen eszméletlen hangja van, és egyszerűen imádom, ahogy belevisz némi rockos stílust a feldolgozásokba. Saját dalokkal előálló bandája, az Against the Current pedig valami eszméletlen! Ha szeretnék kicsit kikapcsolódni, az ATC mindig segít.
  2. Pink az abszolút kedvenc énekesem, a számaiban hatalmas erő van, legyen az lassú, komoly, vagy olyan feminista hangvételű, amiben haragszik az egész világra. Ezt a dalt egy időben rengeteget hallgattam, mikor a dolgaim nem álltak elég fényesen és mindig segített talpra állni.

10 napos személyes kihívás - 3 film

 2015. szeptember 19.       0 megjegyzés

3 film
  1. Felhőatlasz. Eléggé hosszú film, a történet pedig csak a legvégére áll össze, de akárhányszor nézem is meg, mindig újabb és újabb teóriáim lesznek. Csak egy maréknyi színész játszik benne, mindannyian a legkülönfélébb szerepekben és zseniálisak!
  2. Mr. és Mrs. Smith. A Brangelina duó közös akciófilmjét már kismilliószor láttam, számomra megunhatatlan. A Catching Sunshine főszereplőinek történetéhez is rengeteget tett hozzá a film.
  3. Mad Max: Fury Road. Erről a filmről nem lehet beszélni. Ezt a filmet látni kell! Amikor az akció és a disztópia találkozik, megspékelve némi katasztrófa elemmel: ahw! *-*

10 napos személyes kihívás - 4 könyv

 2015. szeptember 18.       0 megjegyzés

4 könyv
Kettőt és könnyebbet egy könyvmolytól...
  1. Cassandra Clare - A Pokoli Szerkezetek sorozat. Mivel ő a kedvenc írónőm, természetes volt, hogy felkerül a listára, és végül nagyon sok gondolkodás után úgy dönöttem, a viktoriánus kori Angilában játszódó trilógiáját említem meg. (De természetesen nem szabad elfeledkezni a többiről sem. ^^)
  2. Jay Kristoff - Vihartáncos. Japán steampunk regény egy erős hősnővel, aki különleges képességének köszönhetően kapcsolatba lép egy olyan lénnyel, aki sokak szerint csak egy a legendák szereplői közül. Imádom!
  3. James Frey - Toborzás. Az Endgame-Végjáték sorozat első kötete valami olyan volt, amivel már többször is találkoztam, mégis teljesen más. Minden második oldalon az államat keresgéltem, míg a 12 Játékos próbálta életben tartani a vérvonalát.
  4. Takami Koushun - Battle Royale. Nem volt könnyű kitalálni, melyik is legyen az utolsó pont itt, hiszen annyi sok kedvenc könyvem van, rengeteget imádok, milliót és egyet fel tudnék sorolni, végül mégis a 42 japán diák történetére esett a választásom. Sokkal több van benne egy közönséges mészárlásnál, és mikor belekezdtem a könyvbe, nem hittem volna, hogy ennyire megfog majd.

10 napos személyes kihívás - 5 étel

 2015. szeptember 17.       0 megjegyzés

5 étel
  1. Eper. Bárhogy, minden mennyiségben, sosem tudom megunni. Leginkább magában, lekvárként és levesként imádom, azokból egy hordányit is meg tudok enni egyszerre.
  2. Halászlé. Bár a halat nem szeretem, de az igazi bajai vagy dunaföldvári harcsahalászleé... nyami!
  3. Csokiláva. De most komolyan: étcsokis tészta, aminek közepéből kifolyik a csoki. Mi ez, ha nem tömény mennyország?
  4. Spenót. Tessék, igen, kimondtam! Spenót, ahogy a mamám készíti.
  5. Melegszendvics. Best kollégiumi háromhetes kaja evör!

10 napos személyes kihívás - 6 hely

 2015. szeptember 16.       0 megjegyzés

6 hely
  1. Japán. Meglepődtetek, mi? De egyszerűen annyira lenyűgöz minden abban az országban, hogy nem tudom befogni, ha róla van szó. Leginkább Tokióba és Kiotóba látogatnék el, de igazából bárhová a négy szigeten belül. 
  2. Olaszország. Először a nyelvbe, aztán az országba szerettem bele, és bár egyszer már voltam ott egy üdülővárosban, biztos, hogy egyszer még vissza fogok térni oda.
  3. Peru. Cuzco városa, a Machu Picchu, a Nazca-vonalak, Lima, mindenféle kulturális-történelmi helyszín. Csodálatos!
  4. Skócia. Kiskoromban volt egy film, amiben a Loch Ness szörnyére fektették a hangsúlyt, akkor fogott meg valami az országban. Aztán láttam rengeteg képet a gyönyörű, sötétzöld füvű mezőkkel, a Ririnek kitalált időjárással... Ráadásul az előzőektől eltérően még elérhető helyen is van.
  5. Ausztrália. Koalák és kenguruk. Nagy-korallzátony + búvárkodás = Riri elúszna a boldogságban.
  6. Izland. Ugyanúgy, ahogy Skóciánál, itt is a gyönyörű, zöld, sziklás táj vonz a legjobban, de azért a Blue Lagoon termálfürdő sem utolsó!

10 napos személyes kihívás - 7 kívánság

 2015. szeptember 15.       0 megjegyzés

7 kívánság
  1. Együtt úszni delfinekkel. Úristen, ha ez egyszer teljesülne...! *-*
  2. Megélni, hogy gyógymódot találjanak a rákra.
  3. Kiadatni valamelyik történetemet.
  4. Állatkertben munkát találni a diploma megszerzése után.
  5. Megnézni a japán cseresznyevirágzást.
  6. Nyelvvizsgázni olaszból.
  7. Elérni, hogy a hajam képes legyen úgy megnőni, hogy az ne csak kivasalva látszódjon.

10 napos személyes kihívás - 8 félelem

 2015. szeptember 14.       0 megjegyzés

8 félelem
  1. Bohócok. Nekem ne próbálja meg bemagyarázni senki, hogy azok nem baltás gyilkosok! A bohócok egyáltalán nem viccesek, hanem rohadt ijesztőek!
  2. Sötétség. Igen. Bizony. Lassan elérem a 2X-et, és még mindig fosok a sötétségtől.
  3. Horror filmek. Láttatok már nagyon félős embert? Na, annak az alacsony ingerküszöbét szorozzátok meg 10000000-el, és megkapjátok, Riri mennyire félős.
  4. Öröklődő betegségek. "Vicces", mikor a családod csak ilyenekkel van tele.
  5. Háború. Öhm, ja.
  6. Pókok és poloskák. A nyolclábú szőrös lények és a hangos bűzbombák sosem voltak a haverjaim. És soha nem is lesznek.
  7. A felém repülő labdák. Kiskoromban egyszer gyomorszájon vágtak egy keményre felfújt kosárlabdával, amitől akkorát estem hátra a betonon, hogy a sürgősségin kötöttem ki. Azóta nem vagyok velük jóban.
  8. Magány.

10 napos személyes kihívás - 9 szerelem

 2015. szeptember 13.       0 megjegyzés

9 szerelem
  1. Japán. A nyelv, a kultúra, a tájak, az emberek és szokásaik, minden!
  2. Eper. Bárhol, bármikor, bármilyen mennyiségben.
  3. 307 és guanidino csoport - a legjobb dolgok az egyetemen.
  4. Siófok-Szabadifürdő: a gyerekkorom legszebb élményei mind-mind innen vannak.
  5. Csokiláva. Csokoládés tésztában folyékony csoki, tetején tejszínhabbal. Mi ez, ha nem az édes mennyország?
  6. Könyvek. Belőlük sosem lehet elég.
  7. Tyler Hoechlin, Ben Barnes és Danilo Gallinari. Bocs, őket is muszáj volt.
  8. Orphan Black. A sorozat, aminek eddigi három évadát már kismilliószor végignéztem és képtelen vagyok megunni.
  9. Szépség és a szörny. A legkedvesebb mesém a legkedvencebb főcímdallal, amitől mindig sírni kezdek, ahányszor csak meghallom.


10 napos személyes kihívás - 10 titok

 2015. szeptember 12.       0 megjegyzés

Ciaossu!


Bár már csináltam egy 30 napos személyes kihívást, ez a mostani annyira megtetszett a visszaszámlálós, csoportosított témás dolgával, hogy úgy döntöttem, belevágok. :) (Ráadásul ez a kihívás már üldöz egy ideje, mert egy csomó blogon és csoportban belebotlottam, így üsse kavics, itt az enyém.)


10 titok (inkább tény)
  1. Gyakorlatilag mindenen képes vagyok elvörösödni, még akkor is, ha amit mondanak, egyáltalán nem rám vonatkozik.
  2. Nehezen tudom kezelni a bókokat.
  3. Nem sokan gondolnák rólam, hogy nagyon-nagyon szeretek táncolni.
  4. Régen vasaltam a hajamat, azóta viszont képtelen vagyok visszanöveszteni az eredeti hosszára.
  5. Sosem voltam szerelmes, inkább csak szerelmes a szerelem gondolatába.
  6. Szeretem a pálinkát. Nagyon. Még az acetonos-metanolost is.
  7. Állatok közelében úgy viselkedek, mint egy ötéves, akit beraktak egy csapat kiskutya közé.
  8. Az eszem sokszor nincs szinkronban a számmal.
  9. Az írásaimon szerintem annyira nem látszik, mert olyankor azért ügyelek magamra, de a valóságban nagyon sokat káromkodom.
  10. Olyan szinten pocsék az egyensúlyérzékem, hogy néha még állásból is képes vagyok hanyatt esni.


Autumn tag

Sziasztok!


Ahogy annyi más taget, ezt is Leah oldalán találtam meg pár napja, és mivel megtetszett, gondoltam, kitöltöm. :) Ó, és még valami: egy ideje már él a menüben a Tartalom rész is, ahol visszakereshetitek az előző bejegyzéseket, illetve ha van konkrét ötltetem, azokat is feltűntetem.


1. Kedvenc dolog az őszben?
A szeptember és az október eleje, mikor még kellesemen hűvös az idő, egy pulcsi is elég, hogy ne fázz. Imádom a sárguló-vöröslő leveleket, azok hangját, mikor egy nagy kupacba valaki beleugrik - hiába vagy annyi idős, amennyi, még mindig élvezem -, a gyertyafényt a szobámban, az őszi naplementét, a viharokat. Ja, és nem mellesleg a szülinapom is szeptember végén van. 

2. Kedvenc ital?
Ha ősz, akkor tea! Kész teagyűjteményem van a kollégiumban és itthon is, imádom a mangós, barackos, epres teákat, valamint az új kedvencemet, a csokisat is. Illetve a különleges, olvadó holland csokiból készült forrócsokoládé is ilyenkor szokott előkerülni - sok-sok tejszínhabbal. *-*

3. Kedvenc illat/gyertya?
Amint beköszönt a hidegebb idő, a gyertyáimat is elő szoktam bányászni a fiókjaim mélyéről. Általában eper illatú teamécsest szoktam gyújtani, de nyáron valami újdonságot is felfedeztem: az IKEA-ban lehet kapni óriási, púder illatú gyertyát, amit még a koliba is beszereztünk, mert egyszerűen mennyei! Ezt leszámítva imádom a közelgő eső illatát, illetve van az ősznek egy jellegzetes kavalkádja is, amit Pesten egyáltalán nem érezni, csakis akkor, ha otthon kilépek az utcára.

4. Legjobb rúzs?
Rúzst, szájfényt csak akkor szoktam használni, ha ki kell öltöznöm valahova, általában valami élénk, vöröses színű ajakbalzsamot hordok, illetve színtelen szájfényt.

5. Hidratálás?
A mindennapos arctisztító mellett ilyenkor tárazok be testápolókból is, mert a hideg és a szél mindig kikezdi az amúgy is mocskosul érzékeny bőrömet. Ehhez néha kézkrémet is párosítok, mikor már nagyon hűvös az idő.

6. Milyen színeket használsz a szemeiden?
Szempillaspirálnál többet nem szoktam viselni, maximum néha még kihúzom, mert a szemüvegem miatt amúgy sem látszik. Ha buliba vagy valami családi összejövetelre megyek, akkor meg általában a ruhám színéhez választok, legtöbbször valamilyen sötétebb barnát vagy szürkét.

7. Kedvenc dal, énekes, banda, amiket ilyenkor hallgatsz?
Konkrét nincsen, de ősszel általában nyugisabb, lassabb számokat részesítem előnyben. Mostanában - bár a nyár utoló előtti napján jelent meg - sokat hallgatom Taylor Swift legújabb dalát, a Wildest Dreams-t, illetve The Weekndtől a Wicked Games-t is.

8. Kedvenc őszi viselet?
A szürke bőrkabátom, a bézs és a szőrös, fekete pulcsim, a kedvenc fekete és türkiz nadrágjaim (úúgy szeretnék még hozzá egy pirosat is *-*), illetve késő ősszel a bokacsizmáim.

9. Mivel kényeszteted magad ősszel?
Tea, forró csoki, egy vastag plédbe burkolózva egy könyv társaságában, mikor csak egy olvasólámpa és a gyertyáim égnek, illetve a habfürdők, szintén könyvvel, vagy valamilyen nyugató, lassú zeneszámmal.

10. Kedvenc őszi helyszín?
Az előbb említett plédbe csavarva az ágyamban vagy a szőnyegen, valamint a hosszú séták a Duna-parton vagy a városunk melleti tó környékén.

Gyönyörűség!

 2015. szeptember 10.       0 megjegyzés

Sziasztok!


Aki pár napja jár a Tükörképen, az láthatta, milyen csoda történt az oldallal: egy gyönyörű, vadiúj designt kapott a hihetetlenül tehetséges Samantha Row jóvoltából. A Catching Sunshine után megkérdeztem, nem vállalná-e el a másik blogomat is, mire igent mondott, majd hamarosan hozzá is kezdett a munkához. Már régóta szerettem volna egy olyan fejlécet, amin valamilyen dalszöveg van, a Fall Out Boy egyik számát, a Centuries-t pedig rengetegszer hallgattam már írás közben, így annak összemosott refrénje is felkerült rá a megkétszereződött Emilia Clarke, a sárkány (tiszta Diablo! *-*) és némi fény-sötétség kettősség mellett. És még egy külön a történethez szerkesztett gifet is kapott a blog, amitől dobtam egy hátast, aztán kitört belőlem a fangörcs! (Még mindig tart...) Miután kész lett, gyorsan csináltam pár szereplős képet, mert mostanában a nem létező szerkesztési tehetségem mindenféle kollázsok összedobásában élem ki - ha már a videószerkesztésig nem mindig jutok el szabadidőben. Szóval az összhatást egyszerűen imádom, és szerintem baromira megy a design a történethez.
Nektek mi a véleményetek?

This little girl is capable of murder

 2015. augusztus 29.       0 megjegyzés

Sziasztok! 


Valamelyik nap a Nikita c. sorozat karaktereiről nézegettem videókat, az egyik zenéje pedig megihletett, így nekiálltam, hogy a saját bérgyilkosomról készítsek egyet. (Ami rohadt sok időbe telt, mert konvertálnom kellett a Teen Wolf részeket, amihez nem volt olyan konvertálóm, ami olvasta volna a fájlokat, ezért le kellett töltenem egyet külön, amivel először csak három percet alakított át, így éjszaka jól elszórakoztunk egymással.
A videó amolyan idővonal szerűséggel mutatná be Sunshine Rodriguez életét a kiképzésétől egészen a Szövetséggel való leszámolásig, egy-egy képkocka erejéig Victor is feltűnik benne (habár ezúttal nem Ben Barnes, hanem Tyler Hoechlin lett a megformálója technikai okoból). 
Nektek hogy tetszik? :)


Kisállat TAG

 2015. augusztus 28.       2 megjegyzés

Sziasztok!

A Pretty Pointless Posts blogon találtam ezt a taget, ránéztem a dögömre, aki éppen a lábamat kaparta - nem kell kutya, ha van helyette más, aki néha annak érzi magát -, és tudtam, nekem ezt most ki kell töltenem. Láthattatok már róla néhány fényképet, párszor meg is említettem, ez alkalommal kicsit közelebbről is megismerhetetiek életem szőrös kis szerelmét. :)


Milyen kisállatod van?
Bunny
Nyulam van, akit törpének csúfolnak, de a súlyából és a hasa méretéből leszűrhető, hogy azért nem is olyan törpe a lelkem (jó, egy házinyúlnál sokkal-sokkal kisebb). Ő már a második nyuszim, aki azért került hozzám, mert az elsőnek áttétes idegdaganata volt, és hogy ne valami pótlékként tekintsek majd rá, ezért egy ideig ketten élték világukat a szobámban. Állatorvos lányaként eléggé felháborítónak találtam, hogy egy fia állatka sincsen a lakásban (zsenge ifjú korában apum is így volt vele, mikor anya kipaterolta a kutyáját a harmadikról), így nagyjából tizenkét éven át könyörögtem, kértem valamit minden létező és nem létező ünnepre, végső kétségbeesésemben már egy aranyhalért fohászkodtam, csak legyen valami más élő is a szobámban rajtam kivül. (Komolyan, télen úgy örültem egy nálam áttelelő katicának, mintha kutyát kaptam volna.) Végül egyik barátnőm kapott a szülinapjára egy lógófülű törpenyulat - az ő szülei sem voltak oda az állat ötletétől -, és mikor az én szigorú, drága jó édesanyám látta, hogy könnyen tartható és nincs vele annyi baj (elhitted, anyuci!), rábólintott, hogy oké, nyúl jöhet a lakásba. (Pörköltnek és kucsmának úgyis jó lehet...)

"Mit nézel?!"
Mi a neve?
Sunny, és lehet, hogy csak én látom így, de szerintem már ránézve is illik rá a név. Igazából már előbb lett elnevezve, mint hogy találkoztunk volna, mivel valami olyan nevet akartam, aki az első nyusziméra hasonlít vagy rímel. Őt Bunnynak hívták (tudom, roppant kreatív), ezért sokáig a Honey és a Sunny között vacilláltam, de mivel kisfiút szerettem volna (Nem akartok lány nyulat, komolyan! Hisztisebbek, mint egy tinilány.), ezért végül Sunny lett. Mondjuk ezen a néven csak akkor hívom, ha mérges vagyok rá vagy fel akarom hívni magamra a figyelmét.

"Elrejtettem a másik fülem"

Mi a fajtája?
Holland törpenyúl, de kicsit különlegesebb annál. Apukája igazi, picike vadas színű törpenyúl volt, anyuja valamivel nagyobb és oroszlánfejű. Sunny megkapta az ő méretét, illetve a két szőrtípus keresztezéséből átlagos hosszú, de nagyon-nagyon puha bundát. Akárki találkozott eddig vele, mindenki azt mondta, hogy ilyen selymes szőrű plüssállatot még soha nem látott. Nem lehet abbahagyni a simizését! *-*

"I've never seen an ass like that"

Mióta van nálad?
2008. áprilisa óta, öthetesen került hozzám, majdnem egy évvel Bunny után, aki 2007. augusztusában lett a családunk tagja.

"Hova is feküdjek? Nehéz kérdés."

Hogyan szerezted?
RIP
"Look at this ass! Look!"
Apáék állatkórházában az egyik asszisztens nyuszikat, tengeri malacokat és görényeket tenyésztett, ő szólt apunak, hogy nemrég születtek kisnyuszik, nem akarom-e megnézni őket. A találkozásunk pedig igazi szerelem volt első látásra. Öt kicsi és egy anya nyúl volt egy ketrecben, aminek a tetején volt az ajtaja, mikor oda kicsit közelebb hajoltam, mindegyik apróság elrohant, kivéve egy akkor még mindenhol sötétszürke, fehér hasú pöttömöt. Próbaképp benyújtottam hozzá a kezem, mire közelebb jött és alaposan megszimatolt, majd hagyta, hogy kivegyem. Mielőtt visszatettem volna a helyére, még egy óvatos puszit is kaptam a kézfejemre, majd gyorsan visszament a mamihoz. Már akkor tudtam, hogy ő bizony hamarosan családtag lesz. Másfél héttel később meg is érkezett.

Milyen idős?
Március 13-án volt pont hét éves, szóval már benne van a korban a lelkem. Állítólag a nyulak hat-nyolc évig élnek, de én bizakodó vagyok, mert nálunk a legtöbb állat - három ló és három kutya, akik apa lóklinikáján laktak, mikor még baba voltam - elég szép matuzsálemi kort élt. (A legidősebb pacink karácsony után aludt el örökre, nem sokkal a 30. szülinapja előtt.) És van egy csoporttársam, akinek tizennégy éves nyuszija van, szóval ki tudja, Sunny még a diplomaosztómat is megélheti.

Vérnyúl

Van valamilyen vicces tulajdonsága?
Nem ad ki semmiféle hangot - néha, mikor felveszem, szusszant egyet -, kivéve, ha mérges: olyankor morog, ami inkább röfögésre emlékeztet. Illetve akkor is morran, mikor adom neki este a kajáját, ezzel siettet. Enni meg minden alkalommal olyan mohón szokott, mintha legalább egy hete nem kapott volna semmit. Imád mindenre felmászni, de néha ez nem jön be neki, például tegnap is megcsúszott és visszaesett az éjjeliszekrényemről. És néha, amikor már úgy gondolja, annyi méreg gyűlt fel benne, hogy azt morgásba nem tudja belesűríteni, a két kis mellső mancsával rácsap a kezemre. Sosem harapott még meg, csak "megütött". Ha játékos kedve van, nekiáll fel-le rohangálni a szobámba, de olyan őrült tempóban, hogy néha nekiszalad a bútoroknak. Ám, amikor valami hatalmas atrocitás éri (beoltom, levágom a körmét), berohan a ketrecébe és pisil egyet, miközben lenézően méreget. Illetve, ami szerintem a legviccesebb, hogy amikor nagyon jól érzi magát, egyszerűen csak az oldalára dől, ilyenkor úgy néz ki, mintha megdöglött volna.
Ami nem vicces, de szerintem nagyon édes tulajdonsága, hogy kiskutya módon tud követni, mikor kimegyek a szobából, ha pedig tanulás közben járkálok, ő is rohangál mellettem/mögöttem. Valamint már picike kora óta nagyon szeret a hasamon pihenni és aludni, ha az ágyon fekszem, mindig felmászik rám. És nagyon puszis, de arcra csak nekem ad. :')

Nagy fehér pocak

Van-e valamilyen közös kalandotok?
Bérházban lakunk, sétálni meg nem szoktam elvinni, mint néhány nyuszigazda, de egy talán akad. Van egy nyaralónk a város üdülőövezetében, amit ma már apartmanként kiadunk, régen viszont ott töltöttük a nyarakat. Sunny olyankor szinte egész nap kint volt a kertben, egyszer azonban úgy döntött, elmegy szomszédolni: ásott egy lyukat a kerítésnél - sima drótkerítés volt -, aztán megtépázta a szomszéd kert veteményesét. Neki biztos nagy kaland volt, mert nagybátyám talált rá kifulladva a káposztás árnyékában. Én azért annyira nem élveztem, mikor meglépett.

A zseni és a balfasz: Sunny két arca

Milyen becenéven szólítod?
Legtöbbször Száncinak, de ezen kívül van neki kismilló beceneve. Nyulac (nyúl és malac kereszteződése), Nyuszikutya, Pöttöm, Aprónép, Hurka, Sütimüti, Pocok, Baba, Büdös dög, Disznófül, Cukorborsó, Szaros, Szarpókmanci, Szörnyeteg, Kucsma, Vacsora, Pásti (ez a pástétom rövidítése, apum ugyanis élvezettel hívta őket Bunnyval Pörinek és Pástinak).

Mondom én, hogy Hurka

Mi volt az első reakciód, amikor megláttad?
Feljebb már leírtam: szerelem volt első látásra. :)


Milyen játékai vannak?
Van egy fadarabja, amin koptathatja a fogát, bár inkább a bútorokat részesíti előnyben. Illetve egy csörgője, amivel imád reggelente játszani, csak azzal nem számol hét éve, hogy még mindig simán átalszom az ébresztési próbálkozását.

+1 Jól kijön más állatokkal?
Mielőtt ki lett herélve, mindig úgy érezte, ő itt a faszagyerek, így Bunnyt, aki egyem meg már elég gyenge volt, sokszor támadta. Utána viszont nagyon édesen elvoltak, ugyanez igaz a fentebb említett barátnőm nyuszijával való kapcsolatára. Egy másik barátnőm barátjának tengeri malacával azonban kölcsönösen megijedtek egymástól, a szobám két végében kuksoltak végig, míg a gazdik nálam voltak. És érdekes, mert bár sosem találkozott kutyával, de a szagától nagyon fél. Ha anyu vagy én kutyát simogattunk és utána odamegyünk Sunnyhoz, nagyon gyorsan elpucol az ellenkező irányba, látszik rajta, hogy várja a vég eljövetelét. Hasonló a helyzet, ha tavasszal jönnek a fecskék fészket rakni az ablakomhoz: mintha azt képzelné, hogy azok csapatban támadva áldozzák fel egy sasnak. Szóval nem igazán jönne ki más állatokkal, mert bekakilna tőlük.

Ő lett volna tehát az én kis szőrmókom, Sunny, és a sajnos már eltávozott tapsifüles pajtása, Bunny. Rajtam kívül olvadozott még valaki a képeken? ^^" Nektek milyen állatkátok van? Ha van kedvetek, töltsétek ki ti is a taget!

Taylor Swift könyves tag

 2015. augusztus 25.       0 megjegyzés

Sziasztok!


Már több, főként könyves oldalon találkoztam ezzel a taggel az utóbbi időben. Mivel nagyon megtetszett, úgy gondoltam, kitöltöm én is, és bár igyekeztem nem leragadni egy kiadónál vagy szerzőnél, azért lett pár egyezés. És néhánynál elég komoly fejtörést okozott, hogy a nem rangsorolt listámból mégis melyiket válasszam, mert legszívesebben mindet megemlítettem volna - de akkor meg sosem érek a lista végére. 
Olvastatok már ezek közül valamit? Ha van kedvetek, töltsétek ki ti is! ^^


1. We Are Never Ever Getting Back Together (Egy könyvsorozat, amibe belezúgtál, majd szakítottál vele, és soha-soha-soha nem jössz vele össze újra)
Stephenie Meyer - Twilight
Akárcsak megannyi korombeli lánynak, nekem is megvolt a csillámvámpíros korszakom még az általános iskola végén és a gimi elején. Mivel a vérszívók akkoriban csak szúnyogként hódítottak teret maguknak, az újdonság varázsával hatott, a környezetemben mindenki erről beszélt, végül én is nekiálltam Cullenék történetének. Mind a négy könyvvel rettenetesen gyorsan végeztem, mert nagyon olvastatta magát, szerettem jó pár mellékszereplőt is, sőt, Edwardot is a Breaking Dawnig. De rá kellett jönnöm, hogy a történet maga lapos volt, az érdekes karakterek soha többé nem bukkantak fel, alig volt benne némi akció, feszültség (ellentétben a későbbiekben megjelent vámpíros könyvekkel), na meg ott volt Bella is. Ha mostanában újra a kezembe kellene vennem őket, a csaj helyett valószínűleg szerencsétlen lapokat tépkedném meg. Mindenesetre azért biztos, hogy egy korszak volt az életemben. ^^


2. Red (Egy könyv, amelynek piros vagy vörös a borítója)
Moira Young - Blood Red Road
Nagyon szeretem a disztópiákat, a Vérvörös út pedig a Legenda trilógia után a következő nagy kedvencem. A cselekmény végig pörgött, az írónő fordulatai újra és újra megleptek. Volt egy erős hősnő, aki eltántoríthatatlanul haladt a célja felé, de közben hatalmas jellemfejlődésen is átesett; hozzá jött még egy szexi rosszfiú, egy kishúg és egy ikertestvér, valamint a könyvtörténelem számomra egyik legérdekesebb háziállata is. Csak remélni tudom, hogy hamarosan érkezik hozzánk is a folytatása.







3. The Best Day (Egy könyv, amelytől elfog a nosztalgia)
Meg Cabot - Tinibálvány
Meg Cabot a Neveletlen hercegnő sorozattal lopta be magát a szívembe, viszont a Tinibálvány az, ami örök kedvencem marad tőle. Te jó ég, hányszor olvastam ezt a könyvet! A borítója már elnyűtt, a lapok sárgák és szakadozottak, mindkét nyulam fogsora többször is találkozott már vele, a legnagyobb részét pedig szó szerint is tudom idézni. Jenny, Luke és a barátaik történetét újra és újra el tudom olvasni anélkül, hogy megunnám. Könnyed romantikus történet, kissé kiszámítható ugyan, de nyárra, egy laza délutánra és depresszió ellen tökéletes. ^^







4. Love Story (Válassz egy könyvet, amelyben tiltott szerelem szerepel)
Samantha Shannon - Csontszüret
(Most komolyan! Az lett volna kihívás, ha olyan könyvet kellett volna keresni, amiben  n i n c s  tiltott szerelem) Kétségtelenül a tavalyi évem egyik legmeghatározóbb és -maradandóbb könyvélménye volt a Csontszüret, amihez még csak hasonlót sem olvastam soha. Ha az ember átrágja magát az első kb. 70-80 oldalon, ahol csak úgy özönlenek a megemésztésre váró információk a világról, a helyzetről és a szereplőkről, egy lenyűgöző, komor, keveset látott karaktertípusokkal teli történetet kap szindikátussal, álomhackerekkel és rephaitákkal. És természetesen tiltott szerelemmel. Még jó, hogy nem a semmiért shippeltem Paige-et és Arcturust az első találkozásuktól kezdve!





5. I Knew You Were Trouble (Egy karakter, aki rossz, mégis megszeretted)
James Frey - Endgame
An Liu
Ebben a könyvben nem lehet csak úgy jóra is rosszra felosztani a karaktereket, mert mindenki változik, mindegyiknek megvan a maga múltja, mindössze egyetlen cél köti össze őket. Tény, hogy a kínai srác, An a negatívabb személyek táborát erősíti, mégis megfogott benne valami, egy mániákus robbantgató pszichopatánál jóval több volt benne. Nagyon bírtam a karakterét, ami bizonyos szinten szöges ellentéte volt a többiekének, és mikor kiderült a múltja, csak még jobban megkedveltem. An egy olyan jelenség volt, akivel eddig még nem találkoztam.
Ó, és ezt a könyvet FELTÉTLENÜL olvassa el, aki csak teheti, ha szeretné 522 oldalon keresztül az állát keresgélni!



6. Innocent (Válassz egy könyvet, amit valaki elspoilerezett neked)
George R. R. Martin - Varjak lakomája
Nehéz volt választani, mert bár mindig nagy a kísértés spoiler ügyileg, igyekszem távoltartani magam tőle. Általában saját magamnak lövöm le mindig a poént, ha random belelapozok olvasás közben a könyv további részébe, vagy elolvasom a végét. (Riri, pasztmek, hogy te sosem tanulsz!)
A Tűz és Jég dala könyvsorozatot még nem olvastam, a Trónok harcát szoktam nézni, ennek a legutóbbi évadának könyvhű mozzanatait spoilerezték el nekem a Varjak lakomájából, valamint az előző kötetből, a Kardok viharából. Annyi előnye van annak, hogy a két mű kezd eltérni egymástól: minden poént azért nem tudtak lelőni!




7. Everything Has Changed (Egy karakter, aki hatalmas változáson ment keresztül a történet lefolyása alatt)
Kresley Cole - Méreghercegnő
Evangeline Greene
Evie a könyv elején éli egy átlagos amerikai tini életét. A sulijában népszerű, mindenkivel kedves, hajrálány, menő focista a pasija, egy hatalmas birtokon él. Mindene megvan, ezt ő is tudja, nem is vágyna többre (na, jó, egy dolgot leszámítva). Aztán, mikor bekövetkezik a világégés és a könyv átcsap disztópiába, a szükség változásra készteti. A kezdeti nyafogása az ínség növekedésével szinte semmivé foszlik, egyre jobb és több lesz, miközben felfedezi azt a sorsot, amit neki szántak. A könyv végén pedig...! Na, az aztán az igazi változás!
"Gyere, érints meg... de megfizeted az árát."





8. You Belong With Me (A könyv, amit a legjobban vársz jelen pillanatban)
Jay Kristoff - Kinslayer
Még sosem olvastam vérbeli steampunkot, szóval ez a dolog igazán újdongással hatott. A könyvet a japán mivolta miatt vettem le a polcról (de kiszámítható vagy!), meg mert imádtam a borítóját és csupa jót olvastam róla. Az első részt, a Vihartáncost gyakorlatilag egy-két nap alatt kivégeztem, nagyon gyorsan a kedvenc könyvemmé vált, így azóta is töretlenül várom a második részét és reménykedem, hogy a kiadó azt is elhozza.







9. Forever and Always (A kedvenc könyves romantikus párosod)
Cassandra Clare - Igaz szerelem (és egy első randi)
Alexander Lightwood és Magnus Bane
Egy korábbi bejegyzésben már kifejtettem, mennyire szeretem a Malec párost, így azt hiszem, senkit nem lepett meg a választásom, és magyaráznom sem kell a dolgot. A Bane krónikák utolsó novellája a tíz közül az egyik legnagyobb kedvencem, mert csak és kizárólag Alec és Magnus kibontakozó kapcsolatát mutatja be: még bizonytalanok, tétovák, nem tudják, mit csináljanak, és egyszerűen rém édesek! ^^







10. Teardrops on My Guitar (Egy könyv, amin nagyon sokat sírtál)
Cassandra Clare - A hercegnő
Szintén egy másik bejegyzésben már arról is beszéltem, milyen fapofával tudok ülni olvasás közben, míg belül hatalmas érzelmi viharok dúlnak. Szerintem azt is megemlítettem, hogy a Pokoli szerkezetek utolsó kötete kapcsán nem ez volt a helyzet, mert abban sorra jöttek az olyan jelenetek, ahol lefelé görbült a szám és egy kétéves hisztijét meghazudtolva kezdtem el vinnyogni. Az epilógus pedig! Ó, az a sokat emlegetett epilógus! Nem volt ám rövid, mégis a második bekezdétől egészen a legvégéig folyamatosan bőgtem, állandóan új zsepiért kellett nyúlnom közben. Az egyik legszebb és legérzelmesebb dolog, amit valaha is olvastam, imádom és gyűlölöm egyszerre.




11. Style (Egy könyv, aminek gyönyörű a borítója)
Kiera Cass - Az Igazi
A Párválasztó sorozatot nem a történetéért vettem le a polcról, hanem a borítójáért. Első pillantásra szerelmes lettem belé, és tudtam, legyen bármilyen rossz is belül, nekem ez a könyv kell (hála a jó égnek, annyira tetszett, hogy a további köteteket is beszereztem a későbbiekben). Megunhatatlan számomra ez a tükrös megoldás, a modell által viselt ruhák pedig egyszerűen gyönyörűek. Az öt kötetből eddig négy jelent meg, ezek közül az abszolút kedvencem a harmadiké. Ráadásul a rajta lévő lány annyira Americásra sikeredett, ennél szebbet és jobbat összehozni már nem lehetett volna. *-*