Vizsgaidősuck és egyéb katasztrófák

 2015. február 3.       2 megjegyzés
2015. 01. 28-án, reggel nyolc óra negyven perckor egy gyönyörűen görbülő kettessel kiléptem a kémia tanszékről, ezzel letudtam az első vizsgaidőszakom utolsó vizsgáját is. (Hozzáteszem, ha minden klappolt volna, akkor már 19-én szabad ember lehettem volna, de ez olyan egyetemi módi, hogy csak kevesen tudnak viszonylag hamar, normális időben végezni.) És mivel a mi sulink nebulóinak semmi szüksége pihenésre, így holnap már kezdődik is a drága második félév (ezt azok, akiknek még 30-án volt utóvizsgája, bizonyára nagyra értékelik). 

Mit is kaptam a vizsgaidőszaktól?
Ha létezne "Mit ne csinálj vizsgák előtt?" kézikönyv, valószínűleg én lennék rá az élő példa. Nagyon rossz vizsgázó vagyok, éles helyzet előtt általában remekül tudom prezentálni, hogy evés nélkül mi jöhet ki az emberből az indulási oldalon, rágörcsölök mindenre és néha aludni sem nagyon tudok. Éppen ezért eléggé paráztam, hogy vajon ez az időszak az életemben mit fog hozni. Nos, örömmel láttam be, hogy minden vizsgámat megúsztam különösebb rosszullét nélkül, emellett mindegyik sikerült is, és bár az átlagom nem lett olyan fényes, azért annyira nem lett rossz sem - én személy szerint ennél rosszabbra számítottam.
Kivéve egy tantárgyat.
Egyetlenegyet.
Egy tárgyat, melynek neve: anatómia.
És hogy ettől mit kaptam?
Három bukást. Két utóvizsgát. Sírógörcsöket. Idegösszeomlást. Ötvenszer minimum. Álmatlan éjszakákat. Egy széteső tankönyvet. Továbbá hasonló állapotban lévő jegyzeteket. Stresszt. Blokkot. Egy elaltatott kutyát karácsonyra, orvosi célra. Feleslegesen elpocsékolt időt. A teljes vizsgaidőszakom kitolását. Minden más vizsgára 0%-os felkészülést (állattanra fél napot, biofizikára egy napot tudtam tanulni). Lenéző pillantásokat a tanszéktől. Még több stresszt. És álmatlan éjszakát. És sírógörcsöt. És idegösszeomlást. És végül: kicsit már túl sok bukást.
Az egyetem személytelen. Ez az egyik legnagyobb előnye, ugyanakkor a legnagyobb hátránya is. Beleolvadhatsz a sok-sok emberbe, mindössze egy leszel az összes többi hallgató közül. A barátaid, csoporttársaid ismernek, az évfolyamtársaid tudják, ki vagy, jóban lehetsz néhány felsőbb és alsóbb évessel is, esetleg a gyakorlatvezetőid tudják a nevedet. De ennyi. Egyébként senkit nem érdekelsz, senki nem tudja, honnan jöttél, mit csináltál, miért vagy olyan, amilyen.  Talán ezért is esett rosszul a tanszék reakciója a bukósorozatomra, mert arra az egy (illetve összesen három) vizsgámra tényleg rendesen készültem, gyakorlatilag az összes többit háttérbe szorítottam miatta. De persze azok elsőre sikerültek, másból nem kellett utóvizsgáznom, ráadásul az utolsó kb. egy hétben megcsinált három tárgy vizsgái sikerültek majdnem a legjobbra. 
Mindenesetre ez a félév, főleg a vége egy jó lecke volt, visszagondolva, már tudom, hol rontottam el, következőnek mit csináljak másként. Végzősként, sőt, már előtte is állandóan azt hallgattuk, hogy az érettségi semmiség egyetlen tárgy egyetlen vizsgájához képest. Talán így van, mindenesetre az anatómiát nem számítva számomra az érettségi jóval stresszesebb volt, mint ez a vizsgaidőszak, és mivel már évközben folyamatosan nyomtak minket a tanulással, nem éreztem úgy, hogy annyival többet kellett volna készülnöm (leszámítva a másfél órányi alvást az egyik utolsó vizsga előtt).
És elkezdődött a 2. félév is.
Tegnap pedig tárgyfelvételünk volt az édes Neptun rendszeren keresztül.
Mit jelent ez? Neptun entitás-Beiratkozás vs Én: 32-1 (végül csak győztem!)