Day 22

 2015. július 31.       0 megjegyzés

Jace/Clary vagy Simon/Clary

Mivel már zengtem litániát arról, hogy mennyire imádom a Simon-Izzy párost, így valószínűleg senkit sem lep meg, hogy ebben az esetben Jace és Clary lesz a befutó. Már a legelső könyvtől kezdve megvolt köztük a kémia, pattogtak a szikrák, volt minden, ami kell. Sok minden történt a szerelmükkel hat könyvön keresztül, ebből másfélnél csak egy nyilvánvaló ok miatt kerülték egymást, azonban a vonzalom akkor is ott volt kettejük között. Nekik volt a legszilárdabb kapcsolatuk a sorozatban, minden nehézség ellenére kitartottak egymás mellett, és mikor a világ összedőlni látszott, Clace akkor is egy biztos pont volt. ^^
DE! Ez a szerelmi része a dolognak. Ugyanis azt is hozzá kell tenni, hogy bár kb. két könyvön keresztül Simon ott volt, hogy megadja a tipikus szerelmi háromszög érzést, az ő kapcsolatukban mégis a barátság volt a legerősebb. Imádtam a jeleneteiket - miután mindketten túltették magukat a "szerelmes vagyok a legjobb barátomba" érzésen -, mindig ott voltak egymásnak, segítettek a másikon, ha elgyengültek. Simon úgy került be az árnyvadászok világába, hogy semmi köze nem volt hozzá, kezdetben csak sodródott az árral szerencsétlen kis kockafejként, később azonban a saját lábára állt és felvette a harcot a legjobb barátjáért. Ilyen szempontból Climon egyenrangú Clace-szel. :)

Day 21

 2015. július 30.       0 megjegyzés

A Végzet Kelyhe, Kardja vagy Tükre?

A Tükör. Bár mindhárom ereklyének megvolt a maga története is szerepe a sorozatban, és tény, hogy az összeshez köthető valami epic jelenet is, mégis erre adnám a voksomat. Az ok az, hogy ennek imádtam a legjobban az elgondolását és a megvalósítását is, mert a másik kettővel ellentétben itt nem egyszerű tárgyakról volt szó, és még a szereplők sem tudták az Üvegvárosig, hogy hol is van pontosan a Végzet Tükre. 

Day 20

 2015. július 29.       0 megjegyzés

Kedvenc Will idézet

Démonhimlő, ó, démonhimlő 
Vajon hogyan kaptad el? 
Elmentél a rosszhírű negyedbe, 
Ahonnan mindenki elszelel. 
Démonhimlő, ó, démonhimlő, 
én végig tudtam, emberek, 
Azért írtam ezt a kis dalt, mert 
Igazam volt: ti tévedtetek! 
"Tess, Tess, Tessa!
Volt már valaha valami, ami gyönyörűbben hangzott, mint a te neved? Attól, hogy hangosan kimondom, a szívem úgy harangozik, mint egy harang. Furcsa ezt elképzelni, nem igaz - egy szívet harangozni -, de amikor megérintesz, az pontosan ilyen: mintha a szívem a mellkasomban harangozna, és a hangja végigborzongatja az ereimet, és szilánkokra hasítja a csontjaimat az öröm. 
Miért írtam ezeket a szavakat ebbe a könyvbe? Miattad. Te tanítottál meg szeretni ezt a könyvet, amikor megvetettem azt. Amikor másodszor olvastam, nyílt elmével és szívvel, a legteljesebb bánatot és irigységet éreztem Sydney Carton iránt. Igen, Sydney iránt, mert habár nem remélhette, hogy a nő, akit szeretett, viszont szereti, ő legalább beszélhetett neki a szerelméről. Ő legalább tehetett valamit, hogy bizonyítsa a szenvedélyét, még ha ez a halál is volt.
Én is a halált választottam volna, ha lett volna esélyem, hogy elmondhassam neked az igazságot, Tessa, ha biztos lehettem volna benne, hogy az a saját halálom. És ezért irigyeltem Sydney-t, mert ő szabad volt. 
És most végül én is szabad vagyok, és végre elmondhatok neked mindent, amit a szívemben érzek, anélkül, hogy félnem kellene, hogy veszélybe sodorlak.
Nem a lelkem utolsó álma vagy. 
Te vagy az első álma, az egyetlen álma, amit képtelen voltam nem álmodni. Te vagy a lelkem első álma, remélem, ebből az álomból jön majd az összes többi, egy egész életre.
Végre reménnyel:
Will Herondale"

Day 17-19

 2015. július 28.       0 megjegyzés

Day 17

Kedvenc Jace/Clary rész

Üvegváros. A régi Wayland birtok. Miután találkoztak Ithuriellel. Ahw! *-*

Day 18

Kevésbé kedvelt tag a Klávéból

Tudom én, hogy eléggé rájárt a rúd szerencsétlen nőre az élete során, de azért az első megismert Inkvizítort, Imogen Whitelawt egyáltalán nem bírtam. Még úgy se, hogy végül köze volt... Na, mindegy.

Day 19

Kedvenc Jem/Zakariás testvér idézet
"Ha lehetőségem nyílik megmenteni a Herondale vérvonal utolsó örökösét, azt fontosabbnak tekintem a Klávénak tett hűségeskümnél."

"Ha kemény voltam veled, annak az volt az oka, hogy nem bírom elviselni, ha úgy bánsz magaddal, mintha semmit sem éreznél. Akármiért is mutatod magad másnak, én látom az igazi énedet, vértestvérem. Nemcsak hogy jobb vagy, mint amilyennek mutatod magad, de jobb, mint amilyen a legtöbb ember valaha is remélhet lenni. - Gyengéden barátja vállára tette a kezét. - Mindent megérsz, Will."

Summer tag

 2015. július 26.       0 megjegyzés

Ciaossu!

(Zárójeles megjegyzésként annyit mondanék, hogy ez a köszönés, amit nem mellesleg kb. négy éve töretlenül imádok, az olasz "ciao" és a japán "kissu" /csók, puszi/ szavakból lett összerakva, az eredete pedig a Katekyou Hitman Reborn! azaz a Bérgyilkos házitanító, Reborn! animéhez fűződik.)

Nodealényeg...
Pár napja különféle blogokat böngésztem, végül - sokadjára - belefutottam a Coffee Corner oldalán található Summer tagbe, és így javában benne járva a nyári hangulatban - meg a megpálásban... valaki megdobna egy hordó jéggel? - gondoltam, kitöltöm. Ha van hozzá kedvetek és még nem tettétek meg, töltsétek ki bátran! ^^

1.) Miért szereted a legjobban a nyarat?
Azt nem mondanám, hogy a nyarat szeretem a legjobban, én inkább májusi tavasz és tél párti vagyok. Bizonyos részei a szervezetemnek nem jönnek ki túl jól a nyárral, így ezzel az évszakkal sokszor meg szoktam küzdeni. De ez még nem jelenti azt, hogy utálom, sőt! Imádom a szabadságot, azt, hogy végre azt csinálok, amit szeretnék és akkor, amikor szeretném. És persze alhatok. Sokat. Nagyon-nagyon sokat. Aki pedig ismer, az tudja, hogy az alvás és én elég nagy haverok vagyunk. A kedvenc érzésem az egészben viszont az, hogy már június elején átjár az Imádom a Balatont! életérzés. (Még úgy is, hogy a tavacskához képest az ország másik végén lakom.)

2) Rögtönzöd a programokat, vagy már hetekkel, hónapokkal előbb kiagyalod?
Ez attól függ. Ha valami egyszerű, könnyen összehozható dologról van szó, akkor természetesen mehet a spontaneitás, és például egy átlagos nyári napomat sem szoktam előre eltervezni, ami jön, az megtörténik. De például a fél éve nem látott barátnőimmel való találkozást már le szoktam előre fixálni, akárcsak a baráti és családi nyaralásokat.

3) Hogy tetszenek a strandok? A fizetős, vagy inkább a szabad strand tetszik jobban?
Hiába van a városomtól alig négy kilométerre egy olyan strand, ami külföldiek szemében is nagyon népszerű, mióta már nem úszom egyesületben, egy kezemen meg tudom számolni, hány alkalommal jártam ott csak a szórakozás kedvéért. Viszont a Balaton kis családomnak minden évben bevett program, ott viszont azóta szabad strandra járunk, amióta csak az eszemet tudom, és a magam részéről sokkal jobban is szeretem ezt, mint a medencéket és társaikat. (Kivéve a csúszdákat!)

4) Melyik a kedvenc illatod, hangod, érzésed a nyáron?
Meg fogtok lepődni... A legkedvesebb illatom a vízpart semmihez sem fogható és hasonlítható illata, amikor tudod, hogy itt biza végre senki nem fog zargatni, a lehető legjobb helyen vagy, a tökéletes nyári pillanatot senki nem ronthatja el (még az se, ha az unokaöcséd napozás közben megtámad egy vízipuskával). Nagyon szeretem ilyenkor a gyerekek nevetését és a madarak már korai csiripelését hallgatni, illetve szintén vízparton azt, ahogy a hullámok partot/sziklát érnek. A kedvenc érzésem pedig valamilyen jéghideg ital poharának tapintása.

5) A nyár számodra a buli időszaka, vagy a megállíthatatlan tanulás ideje?
A vizsgaidőszak létezése miatt a június mindenképpen a tanulásé, a kötelező gyakorlatok miatt pedig néha még a július is az. Ez utóbbi egyáltalán nem rossz, hiszen végre élő állatok közelében lehet átélni milyen is lesz mindez majd élesben, és bár minderről beszámolót kell írni, nem feltétlenül van meg az izzasztó, tanulós feeling. Szeretem a bulikat a maguk módján, de néha már abból is sok(k), főleg, ha valaki a semmi közepének egyik kisvárosában él. Számomra a nyár mindig is a pihenésről szólt és arról, hogy az egy éve nem látott családommal ismét találkozhatok.

6) Fagyi vagy jégkrém? Esetleg más kedvenc süti?
Legtöbbször fagyi, mert az rengeteg helyen fellelhető így nyáron, akárhová nézel, szinte mindenhol árulnak. De persze a jégkrémet is imádom, csak látni kell, milyen habzó szájjal tudok lecsapni egy mandulás vagy fehércsokis-epres Magnumra (a bejegyzés termékmegjelenítést tartalmazott), de ez jóval ritkábban fordul elő. Sütiből a somlói galuska az abszolút etalon, nyáron anyumat sokkal könnyebb rávenni, hogy csináljon, én meg nem szégyellem egy ültőhelyemben eltüntetni. Végül pedig a csak Siófokon kapható kuglóf, ami minden nyaralós reggelem és vacsorám részét képezi, és amiért hajlandó vagyok megverekedni az unokatesóimmal is.

7) A nyaradat a barátaiddal töltöd, vagy inkább egyedül? Miért?
Változó. Mindenképpen szoktam programokat szervezni a barátaimmal, de a baráti köröm nyara szintén elsősorban a családé, illetve a nyári munkáké és gyakorlatoké, így nem vagyok velük 0-24-ben egész nyáron. Habár nem hinném, hogy igényelném is. Egykeként már hozzászoktam ahhoz, hogy sokat vagyok egyedül, amit nem bánok, mert nagyon szívesen vonulok vissza a saját kis világomban, és sosem fenyegetett az a veszély, hogy unatkoznék, főleg, hogy sokszor igénylem az egyedüllétet. Mindemellett, mivel a legjobb barátnőmmel más városban lakunk, bizonyos okok miatt pedig az utazást nem olyan könnyű megszervezni, ezért napi szinten boldogítjuk egymást messengeren és skype-on, néha hajnalig is. Bár nem olyan, mintha élőben látnánk egymást és váltanánk meg a világot, tudom, hogy ha éppen elegem van a hangokból a fejemben, csak küldenem kell neki valami baromságot, és máris órákra el leszek foglalva. (Komolyan, a mi beszélgetéseinket egy hadtestnyi mindenre elszánt pszichológus sem tudná megfejteni.)

8) Hová mész nyaralni, és miért?
Már voltam a barátaimmal a Balatonon öt napra, illetve Mezőhegyesen egy ménesbirtokon és marhatelepen jártam szintén ennyi ideig, ahol nagyon sokat tanultam, közelebbről megismerkedtem a jövőbeli hivatásommal és minden pillanatát élveztem. Emellett jövő hét végén indulunk anyummal kb. tíz napra Siófokra, ahol minden nyáron összegyűlik a család apukám ágáról, így végre újra láthatom az unokatestvéreimet is. ^^ Valamint szobatársaim jönnek majd hozzám, ahonnan én utazok hozzájuk, végül a nyarat gólyatáborral fogjuk búcsúztatni, mert pont egyik barátnőm közelében szervezik.

9) Mit mondasz arra, hogy lehet, hogy lerövidítik a nyarat? Egyetértesz?
Hallottam már ezt-azt ezzel kapcsolatban, és bár tanárgyerek vagyok, mégsem vagyok olyan tájékozott a témában. Mindenesetre elküldeném tíz hónapra egy iskolapadba minden finomsággal együtt azt, aki ezt kitalálta, érezze már át, milyen érzés a gyereknek két és fél hónapra kiszakadni abból a monotonitásból. Legyünk már ésszerűek, emberek!

10) Mész valamilyen táborba, vagy azokat már túl gyerekesnek találod?
Bár nem megyek táborba, attól még nem tartom annak. Pár éve rendszeresen aerobicoztam, amit bizonyos, főként családi okok miatt végül abba kellett hagynom, de az edzőm és a férje minden nyáron szerveztek sporttábort, ahová imádtam járni. Biztos vagyok benne, hogy ha még mindig tagja lennék ennek a kis közösségnek, idén is elmentem volna, függetlenül attól, hogy hány éves vagyok. Minden tábornak megvan a maga hangulata, de ezt csak az értheti meg, aki rendszeresen részt vesz vagy vett ilyenben. :)

11) Mi a kedvenc nyári bulizós, tanulós, olvasós, strandi zenéd?

Számomra örök és megunhatatlan :)

12) Mi az első dolog, ami a nyárról eszedbe jut?
"Már megint 40 fok van odakint? Oké, akkor asszem ma is idebent maradok."

13) Várod már az iskolát, vagy csak az ismerőseid hiányolod?
Az iskolában sosem a tanulás részét vártam a dolognak, egyszerűen csak minden nyár végén eljött az a pont, mikor már hiányzott a második otthon légköre. Egyetemen kicsit más a helyzet, mert itt alapból már a suli részét is élvezem, illetve természetesen hiányolom a barátaimat is, hiszen most már nem néhány percre laknak tőlem, hanem az ország másik végében.

14) Ha már a fürdésnél járunk, egybe fürdőruhád van, vagy bikinid?
Egyik se. :3 Tankinit hordok, részben azért, mert a legelső vizsgaidősuck stresszének nyomai nagyon meglátszanak a bőrömön, ezért amíg le nem adom, amit le kell, addig a kedvenc, fekete és narancssárga bikinim marad a szekrényben. 

15) És így a végére: boldogságos nyári szünetet!
Ámen!

Day 11 - 16

 2015. július 25.       0 megjegyzés

Ciaossu!


Kicsit elmaradozott a kihívás, meg én is, habár ennek okát még nagyon én se tudom. Egyszerűen kiélveztem a nyárban azt, amit fél éven keresztül nem sikerült: olvastam. Ráadásul anyukámnak is két napja volt a szülinapja, így neki csináltam ajándékot, plusz szerveztük neki a meglepetés bulit, ami sok időt elvett. És végre-végre a két itthoni barátnőmmel is találkozhattam! *-*
Gondolom, már sokan észrevettétek a blog új designját, ami, akárcsak az előző, Leah Hope Eastbrook keze munkája! Önként ajánlotta fel, hogy új külsőt varázsol az oldalra, ami még sokkal csodálatosabb lett, mint az előző! Egyszerűen imádom! Köszönöm még egyszer! ^^

Day 11

Kedvenc Sebastian rész

Az egyik, mikor az Elveszett Lelkek Városában Párizsban forró csokiznak Claryvel. Talán az volt az egyetlen alkalom, mikor tényleg érződött valami a köztük lévő testvéri kötelékből, itt viselkedtek a leginkább úgy, mint fivér és nővér. Nagyon tetszett az a jelenet, a beszélgetés, az a halvány kötelék, ami kialakult közöttük.
A másik pedig a Mennyei Tűz Városa végéről van, ahol taknyom-nyálam-könnyem összefolyt, annyira bőgtem (pedig még csak nem is az epilógus volt). Rengeteg minden volt abban a jelenetben, lehetőségek, dolgok, amik sosem történhettek meg, és már soha nem is fognak, álmok, egy elveszett fiú, minden. Ó, Sebby!
" - Zöld pázsitról álmodtam egyszer - mondta erőtlenül. - Egy házról meg egy vörös hajú kislányról. Éppen esküvőre készültek. Ha léteznek másik világok, akkor talán van olyan is, amelyikben jó testvér és jó fiú vagyok. (....) Fogalmam sem volt róla, mi a valóság. Soha nem éreztem még magamat ilyen... könnyűnek."
(Napasztmek... megint bőgök...)

Day 12

Kedvenc gazember a TMI-ből vagy a TID-ből

Gondolom, senkit nem lep meg, ha ezek után a válaszom Jonathan Christopher Morgenstern, aka Sebastian lesz. Minden gonosz karakter közül, akiről eddig olvastam, ő az abszolút kedvencem. Nem tudok róla mit mondani, róla olvasni kell, hallani a történetét, egészen a születésétől kezdve, végigkövetni négy könyvön át a tetteit. Utáljuk őt. De imádjuk utálni!


Day 13

Kedvenc Jace idézet
" - Hát, rólam van szó - felelte Jace. - A legtöbb nő már attól is elalél, ha csak scrabble-özni lát. Képzeld még ha strapálom is magam."

"Tudta, hogy a sólyom szereti őt, és amikor biztos volt benne, hogy nem csak szelíd, de tökéletesen szelíd, elment vele az ap­jához, és azt várta, hogy az majd büszke lesz rá. Ehelyett az apja kivette a kezéből a most már szelíd madarat, és eltörte a nyakát. „Mondtam, hogy engedelmességre tanítsd”, szólt az apja, és a földre dobta a sólyom élette­len testét. „Ehelyett arra tanítottad meg, hogy szeressen téged. A sólymok nem szerető háziállatnak valók: tüzesek és vadak, barbárok és kegyetlenek. Ezt a madarat nem megszelídítetted. Megtörted.” Később, miután magára maradt, a fiú addig sírt a sólyom teste fölött, amíg végül apja küldött egy szolgálót, hogy vigye el a madarat, és temesse el. A fiú soha többé nem sírt, és sosem felejtette el, amit megtanult: szeretni egyet jelent a pusztítással, akit pedig szeretnek, az elpusztul."

Day 14

Kedvenc Magnus idézet
" - Nem tettem kárt benned... Minden tinédzser ezt érzi, hogy meghasadt benne valami, hogy nem találja a helyét, hogy más, mint a többiek, királyi család sarja, aki parasztcsaládba született. A te esetedben csak az a különbség, hogy ez igaz. Te tényleg más vagy. Talán nem jobb, de más. És nem leányálom másnak lenni. Tudni akarod, milyen érzés, hogy a szüleid rendes templomba járó emberek, te pedig az ördög jelével születtél? Ha az apád összerezzen, amikor rád néz, anyád pedig felakasztja magát a pajtában, mert beleőrül abba, amit tett? Tízéves koromban apám megpróbált belefojtani a patakba. Mindennel rátámadta, amivel csak tudtam, de végül helyben elégettem. Végül a templomba mentem menedékért. Ott elbújtattak. Azt mondják, hogy a szánalom keserű dolog, de jobb, mint a győlölet. Amikor megtudtam, mi vagyok, hogy csak félig vagyok ember, gyűlöltem magamat. Annál minden jobb."

Day 15

A te fegyvered

Egy katana! Eddig még úgyse láttam sok árnyvadászt azzal rohangálni, legalább lenne benne egyediség is. ^^

Day 16 

Kevésbé kedvelt fejezet a Csontvárosból

Fura dolog, mikor a kedvenc fejezetem tartalmazza az egyik legkevésbé kedvelt jelenetemet ebből a könyvből. Az éjféli virágban nagyon nem bírtam a Clace rész utáni dolgokat. Imádom Simont, de akkor, abban a pillanatban pont rá volt a legkevésbé szükség. Ezt elcseszted, fiam, ülj le, egyes!

Könyvajánló - Csokoládéimádók

 2015. július 19.       0 megjegyzés
"Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll, hát legyen!"

Tudni kell rólam, hogy ha könyvet olvasok, nem szokásom közben érzelmeket mutatni. Filmeknél is nagyon ritkán fordul elő, még a legviccesebbeken is csak néha nevetek, egyedül az önkéntelen bőgés szokott szokásom lenni. Nem azért, mert nem tetszik, vagy érzelmileg nulla vagyok, egyszerűen csak annyira belefeledkezek a dolgokba, hogy mindent megtartok magamnak, a külvilág meg le van ejtve. Könyvön eddig kettőn sírtam, ott is csak az epilóguson, nem meglepő módon mindkettő Cassandra Clare kezei közül került ki: A hercegnő és A Mennyei Tűz Városa. Illetve az előbbi könyvön többször hangosan is felnevettem, nem csak magamban. De olyan még soha életemben nem fordult elő velem, hogy annyira könnyesre röhögjem magam egy olvasmányon, hogy majd' bepisiljek. Drága, drága Tara Sivec, köszönöm, hogy elvetted a könyves nevetőgörcs-szüzességemet!

Aki egy kicsikét is ismer, az tudja, hogy oda és vissza vagyok az eperért, bármilyen formában és mennyiségben jöhet. Ha valamiben csak egy icipici eper van, azt Riri azonnal megveszi, legyen az kaja, plüss vagy valamilyen használati tárgy (így volt egyszer kínos élményem egy síkosítóval a DM-ben...). A Csokoládéimádók trilógia első kötetének a borítóján pedig egy csokoládéba mártott eper ingerelte az ízlelőbimbóimat, így sutba vágva a híres "Ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet!" kijelentést, megfogadtam magamban, hogy én ezt beszerzem! Amúgy is régóta vágytam már akkor egy különlegesebb New Adult olvasmányra, az értékeléseket olvasva pedig büszkén vettem tudomásul, hogy életem legkedvesebb ehető szerelme egy tökéletes könyv borítóját díszíti. 
Egyik hétvégén fent maradtunk Pesten szobatársammal, és úgy döntöttünk, bevesszük az Árkádot, azon belül is a könyvesboltot, mert a könyvmoly lelkünk eléggé megtépázott lett a sok-sok tanulástól és szórakoztató könyv olvasásától mentes napoktól. A Libriben pedig azonnal szembejött velem a vörös borító, így gyorsan lekaptam a polcról a kicsikét, hiszen ő volt az utolsó, én pedig magamnak akartam. Kisunnyogtam a boltból a drágával, miközben nyugtattam, hogy ne féljen, jó helyre kerül (azért még előtte fizettem is, ennyire nem vagyok badass), majd koliszobám rejtekében felcsaptam és olvasni kezdtem. A második oldal után pedig már sírva röhögtem.

Csokimázas szerelmi történet

Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka, szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa saját vállalkozását, hogy mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.
Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. Bár Carter a lány egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékszik belőle, Claire-nek ezúttal sikerül mély nyomot hagynia a fiúban.
Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát.
Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az "örökkön-örökké".
Ahogy azt a fülszövegből is látjátok, ez a könyv nem világmegváltásra született, nem akarja feltalálni a rák és az AIDS ellenszerét, világbékét teremteni vagy az élet legkomolyabb témáit boncolgatni. Egyszerűen csak szórakoztatásra, kikapcsolódásra lett programozva, és le a kalappal Sivec előtt, mert nagyon jól sikerült ez neki. Remélem, soha az életben nem hagyja abba a humoros könyvek írását!

Az első mondat:
Helló, az én nevem Claire Morgan, és soha nem akartam gyereket.

Claire
Claire és Carter története egy főiskolai bulin kezdődött, ahol első pillantásra megtalálták egymásban az igazi, alkoholmámoros szerelmet, Claire pedig még a potenciális szüzesség-elvesztő célpontot is. Remekül szórakoztak együtt, beszélgettek, sörpongoztak, majd végül megtörtént, aminek történnie kellett. Morgan kisasszony elvesztette a szüzességét, Carter pedig bebizonyította, hogy a spermái milyen remekül úsznak háton a cél felé. 
Ezek után, ahogy az lenni szokott, elvesztették egymást, senki nem emlékezett arra a fiúra/lányra, akivel együtt voltak a bulin, így az életük lassan visszatért a normális - habár Claire számára kicsit terhes - kerékvágásba. Bár a születendő gyermek apja hiányzott, Claire mellett teljes vállszélességgel ott állt az apja, minden filozofikus jótanácsával az anyja, valamint legjobb barátnője és annak párja is. Hogy magát és Gavint eltartsa, elsődlegesen egy bárban vállalt munkát, majd kelletlenül besegített Liz szexuális játékszerekkel kapcsolatos vállalkozásába is. (Komolyan, ennyi féle és fajta vibrátorról én még életemben nem hallottam. Nyúl Úrfi for president!) Végül a szerencse több módon is rámosolygott a fiatal anyukára. Először is a Csábítások és csemegék képében, végül pedig Carter két szép szeme - és szép többi része - is felbukkant. Ezek után megkezdődött a folytonos nevetésre és pisilésre ingerlő történetük és kapcsolatuk kibontakozása.
Carter
Az egyszerű, de nagyszerű kis történetet remekül feldobják a színes és szórakoztató karakterek, egyszerűen imádtam őket! Claire egy nem mindennapi, szarkazmussal működő humorbomba, akinek mindenről megvan a határozott véleménye, ezt pedig nem fél hangoztatni. A gyereknevelésről és a szülésről alkotott véleménye ellenére remek anya, és hatalmas gratuláció neki, amiért ép ésszel kibírja Gavin szómenését. 
"A jelek szerint nem ismerte a barátnőimet. Mi nem ücsörgünk szép ruhákban, és nem kortyolgatunk kényesen a pezsgőspoharainkból, udvariasan a politikáról csevegve. Mi sört vedelünk, felesezünk és villámpinának szólítjuk egymást."
Cartert pedig nem a semmiért avatta fel azon a fősulis bulin álmai férfijává. A könyv váltott szemszögének köszönhetően az ő fejében is beleláthatunk, így megismerhetjük, mi történt vele azután a bizonyos éjszaka után, és hogy mennyire megszállottan kereste Claire-t éveken keresztül. Édes és vicces pasi ő, akinek nem kevésbé szórakoztató gondolatmenetei vannak, élmény volt olvasni az ő logikáját és szerencsétlenkedéseit is.
HAMM!!
A mellékszereplők, a legjobb barátnő, Liz, a párja Jim, valamint a banda másik két tagja, a nagyon perverz és nagyon kanos Drew és az aranyos, de súlyos fogalomzavarban szenvedő Jenny egytől egyig zseniálisak és rengeteget lehet rajtuk nevetni együtt és külön is. Claire hiányos szexuális élete, és annak összeköttetése Liz munkájával rengeteg humoros helyzetet eredményez. Emellett minden fejezetben sokszorosítva fordulnak elő olyan szavak, mint pénisz és vagina, a káromkodás ott van az összes oldalon, de más könyvekkel ellentétben itt nem zavart. A könyv legnagyobb előnye a hihetetlen realitás, sőt, inkább a mindennapos élményeket túlozza el egy kissé, amihez bizony az obszcén szavak is hozzátartoznak. Igen, én is szoktam káromkodni, sajnos vagy nem sajnos nagyon sokat. Ne nézz így! Tudom, hogy te is!
"És csak hogy tudják, az igazi emberek igenis így beszélnek. Az igazán vagány emberek, akiknek csodás barátaik vannak, és nem nyeltek olyan óriási karót, mint amilyet maguk nyilvánvalóan."
És természetesen kihagyhatatlanul ott van a mindössze négyéves Gavin! Ha valaki elolvassa ezt a könyvet, garantált, hogy imádni fogja a kiscsávót, ez tuti! Mivel az anyukájának, az apjának és a barátaiknak is eléggé mocskos a szájuk, akaratlanul is magába szívott ezt-azt, ezért imád fennhangon kakiról és a virslijéről szónokolni. Az őt nem zavarja, hogy ezt éppen az utcán, étteremben vagy otthon, ismerősök vagy idegenek előtt teszi-e, Gavin mindenkinek megmondja a magáét - az erősebbik nemet néha tökön is vágja -, de ezt olyan ennivalóan teszi, hogy akárcsak Claire üzletének vásárlói, az olvasók is ugyanúgy meg fogják kedvelni. Mit kedvelni? Ez túl enyhe kifejezés! Annyira kíváncsi lennék, mi lesz ebből a gyerekből, ha felnő!

A Csábítások és csemegék után pedig a kalandjuk nem ért véget, hiszen az Életek és édességekben viszontláthatjuk a szeretett karaktereket. Nem árulok el nagy titkot, hogy ezt a könyvet is mennyire imádtam és milyen sokat nevettem rajta. Szintén kicsit kiszámítható - bár azért vannak benne fordulatok, amire még maga Claire és Carter sem számítottak -, obszcén és szórakoztató, mint az első kötet.

Egy cukormázas örökkön-örökké

Carter, Claire és a banda visszatér, és készen állnak, hogy elkezdjék közös életüket.
De vajon tényleg készen állnak?
Túl egy pokoli leánybúcsún, pornófüggőségen, zsemle-baseballon és egy elrontott lánykérésen, túl azon, hogy rájönnek, mindkettőjük családja csupa sült bolondból áll, Carter és Claire végül elkezdik megkérdőjelezni a köztül lévő kötelék erősségét.
Vajon a varátaik csak tovább rontják a helyzetet kellemetlen megjegyzéseikkel és kotnyeleskedésükkel, vagy meggyőzik a párt, hogy a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" néha tényleg kezdődhet sörponggal is?"
Illetve ott van még a harmadik része, ami egyelőre még csak angolul elérhető Trouble and Treats címmel, és főként Jenny és Drew kapcsolatát állítja a középpontba. Nagyon remélem, hogy hamarosan ennek is kijön a magyar kiadása, mert eszméletlenül várom!
Összességében ez egy nagyon édes, felettébb szórakoztató sorozat, üdítően hat, nyaralásra és kikapcsolódásra tökéletes. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne bepisilésig nevetni, mert bár a történet vége kitalálható, sírva röhögve fogod végigizgulni az utolsó oldalig! (Te szent szar!) Remélem, lesznek olyanok, akiknek felkeltette az érdeklődését és szívesen olvasnak bele Tara Sivec munkájába. ^^

Végül pedig hozok néhány kedvcsináló idézetet is.

"Akkor és ott eldöntöttem, hogy egy nap szülésznő leszek. És ott állok majd minden egyes vajúdó nő mellett, és amikor a nővér vagy az orvos vagy a francba is, a nő férje olyan ostobaságot mond, hogy „Csak lélegezz nagyokat, és elmúlik a fájdalom”, akkor kiszorítom az életet is a szaporítószerveikből, amíg magzatpozícióba görnyedve, az anyjuk után sírva el nem kezdenek könyörögni, és akkor majd azt mondom nekik: „Csak lélegezz nagyokat, és elmúlik a fájdalom, seggfej!

„Első szabály: a farkadnak sosem szabad véreznie. Második szabály: nincs második szabály. Kurvára soha nem szabad véreznie! Egy dilinyóssal feküdtem volna le, aki úgy döntött, hogy álmomban kifaragja a pöcsömet, mint egy töklámpást? Vagy fogak voltak a vaginájában? Apám mindig azt mondta, amikor tizenéves voltam, hogy maradjak távol a puncitól, mert harap. Azt hittem csak viccel.”

"Ez nem lehet igaz! A spermáim elárultak engem. Hirtelen láttam magam előtt a hímivarsejtjeimet, ahogy nagyban úsznak előre, és megszólalnak Bruce Willis hangján, mint a Nicsak, ki beszél!-ben. „Gyerünk, szedjétek össze magatokat! Ez a kis majom még nem is vette észre, hogy kiszöktünk az óvszerből! Hippijájé, rohadék!
A Bruce Willis-hímivarsejtem kőkeményen nyomja, és azt hiszi, hogy ő John McClane a Drágán add az életedből. Ez az egyetlen magyarázat erre az iszonyatra."

„Próbáltam utánaszámolni a dolgoknak, de amilyen iszonyatos káosz volt az agyamban, azt sem tudtam, hogy a krumpli után milyen szám következik!"


„Néhány pohár bor után a Google az ellenségemmé válik.”


"Ekkor Gavin rohant be a nappaliból, valamit a feje fölött lóbázva.
 – Carter! Nézd, milyen új kardom van!
Jézus a kereszten!
A fiam Nyúl Úrfit tartotta a feje fölött, mintha egy csatába rohanó gladiátor lett volna. Gladiátor, egy ötsebességes, lila „karddal”.
 – Nahát, ez a gomb mire jó? – kérdezte Gavin, majd megállt, és benyomta a gombot, mire a Nyúl Úrfi fején lévő bütykök forogni kezdtek.
Odaugrottam hozzá, és próbáltam kicsavarni a kezéből a vibrátort, de sehogy sem eresztette el. Teljes pánikban nyomkodtam az összes létező gombot, hogy megállítsam a forgást, miközben kötélhúzást játszottam Gavinnel, aztán hirtelen eltaláltam egy gombot, amitől a vibrátor maximális sebességre kapcsolt, és a teljes felső rész forogni és rezegni kezdett, olyan erővel, hogy Gavin karja is beleremegett."

„Találkoztam egy fiúval egy főiskolai bulin, megvertem sörpongban, aztán hagytam, hogy elvegye a szüzességemet, és cserébe kaptam tőle egy gyereket.”

Day 9-10

Day 9
Kedvenc fejezet a Csontvárosból

Először is a legelső fejezet, a Pandemonium. Ott kezdődött minden, itt ismerhettük meg a főbb szereplőket és itt hangzott el először az a szó, hogy árnyvadász. Illetve a 17. fejezet, Az éjféli virág is abszolút favorit, hiszen itt vált számomra a Clace megtagadhatatlan fogalommá. Ráadásul a szülinapi piknikes része egyszerűen gyönyörű.

Day 10
Isabelle/Simon vagy Maia/Simon?

Micsoda kérdés ez? Naná, hogy Sizzy a válasz! Maia/Simon számomra már akkor sem létezett, mikor valós volt, nem és nem! Simon és Isabelle örök és megingathatatlan, nem a semmiért sikerült a kocka fiúnak leomlasztani a szívtipró Lightwood nővér erős falait. Sizzy! És még ezerszer is Sizzy!
 Tessék, még a sorozat színészei, Alberto és Emeraude is tudják! ^^

Day 5-8

 2015. július 17.       0 megjegyzés
Ciao tutti! ^^
Az elmúlt napokban eléggé el voltam vágva az internettől, helyette bepillantást nyerhettem, milyen is lesz majd a jövő évi nyári gyakorlatom. A hetet egy ménesbirtokon, de főként egy marhatelepen töltöttem, ahol a "kaksitúra" mellett belekóstolhattam kicsit az állatorvoslásba is. Ultrahangoztam teheneket, oltottam és vért vettem borjúktól, részt vettem tőgyeskezelésen, szó szerint nyakik voltam a lepényben, plusz még kutyust is oltottam és a sebvarrás alapjaira is megtanítottak. ^^ Nem akarom bővebben kifejteni, mert kétlen, hogy a pikáns részletek bárki gyomrát érdekelnék, mindenesetre én nagyon-nagyon élveztem. ^^
Most pedig következzen az elmúlt napok kimaradt kihívása:

Day 5
Kedvenc alvilági

Magnus Bane. Ez a válasz eléggé egyértelmű számomra, de ha bárkinek is kétségei támadnának, csak nézzen rám, miközben egy Bane krónikát olvasok éppen habzó szájjal, csillogó szemmel, igazi fangirl attitűddel. 

Day 6
Kedvenc rúna

Parabatai, szerelem és rettenthetetlen. Az elsőt azért imádom, mert bár nincs Jace-em, Willem, Jemem, vagy bárki másom, az árnyvadászok egy parabataial megajándékoztak. :) A szerelem rúnát az imádott párosaim és a mögötte lévő szertartás miatt szeretem nagyon, míg a rettenthetetlenben az alakja fogott meg a legjobban, ilyen szempontból ez a kedvencem. Ó, és néha a képesség sem ártana, ami a felrajzolásával jár.

Day 7
Kedvenc pár

Malec és Jemma Blackstairs. Az első természetesen Magnus Bane-t és Alec Lightwoodot, míg a második Emma Carstairst és Julian Blackthront jelöli. A Pokoli szerkezetek trilógiából szándékosan nem választottam senkit, mert ott... hát, mindig gondban vagyok.
Malecet már az első könyvtől kezdve imádom, ehhez hozzátartozik a tiltott szerelem utázni vonzalmam is, ez pedig tökéletesen jellemző a biszexuális boszorkánymester és a meleg árnyvadász fiú kapcsolatára. Bár a Clary/Jace, Simon/Izzy párosokat is nagyon-nagyon szeretem, Magnus és Alec kapcsolata nagyon szépen lett kibontakoztatva, és egyszerűen gyönyörű benne minden. A két novella, amiben egy kis pluszt tudunk meg róluk pedig csak még jobban elvarázsolt.
Jemma Blackstairs szintén tiltott szerelem, hiszen parabataiok között nem lehet szerelmi kapcsolat. (Volt már említés arról, hogy parabataiok egymásba szerettek, végül az egyik emiatt öngyilkos lett.) És bár még jóformán semmit nem tudni róluk, a Végzet Ereklyéi utolsó kötetében azért szerepet kapott a 12 éves énjük, és már akkor annyira megfogott az egymás iránti bizalmuk és az érzelmeik, amikkel csak éppen-éppen ismerkedtek, hogy azonnal megszerettem őket. Az egyik Akadémia novella végén található részlet pedig csak a pont volt az i-re. :)


Day 8 
Gabriel vagy Gideon Lightwood

Egy lepkepénisznyi hosszal csak ugyan, de Gabriel. Bocsi, Gideon, tudom, hogy édes vagy, kedves, udvarias, meg ott van Sophie és a pogácsák is, de valamiért az öcséd jobban megfogott. Tetszett benne a vadsága, az, hogy az ő szemén keresztül teljesen máshogy láttuk Willt, valamint imádtam az álhatatosságát és az ötpontos kapcsolatát Cecilyvel. :)

Day 4

 2015. július 13.       0 megjegyzés
Alvilágiak: tündérek népe, éjszaka gyermekei, Lilith gyermekei, hold gyermekei?

Lilith gyermekei és a tündérek népe. Az eddig megjelent négy boszorkánymestert imádom, mindannyiukban rengeteg szerethető tulajdonság van, és alig várom, hogy az újonnan érkezett Malcom Fade-ről többet is megtudhassak a Sötét ármányokban. ^^ A tündérekben pedig nagyon kedvelem a ravaszságukat, ahogy forgatják a szavakat, hogy senki ne kovácsolhasson abból előnyt, hogy képtelenek hazudni. Tetszett, ahogy irányították a szálakat, amik valahogy mindig nekik kedveztek és várom, hogy a fent említett trilógiában ők is jobban kibontakozhassanak.


Day 3

 2015. július 12.       0 megjegyzés
Kevésbé kedvelt árnyvadász

Benedict Lightwood a Pokoli szerkezetek trilógiából. Talán a férfi az az árnyvadász, akit a legkevésbé kedveltem az Angyal gyermekei közül, ráadásul kissé ki is rázott tőle a hideg. Viszont volt egy akciója, ami miatt az egyik 12-es irodalom órámon sírva röhögtem egy novellán, csak sajna senki nem értette, hogy miért. (Benedict Kukacfi for the win!)

Day 2

 2015. július 11.       0 megjegyzés
Kedvenc árnyvadász

William Herondale a Pokoli szerkezetek trilógiából, valamint Julian Blackthorn a Sötét ármányok trilógiából. 
Ó, drága, drága Will! Mit is mondhatnék rólad, ami nem spoileres és nem is tűnök tőle komplett őrültnek? Aki ismeri a könyveket, az tudhatja, hogy Herondale-nek lenni amolyan létformának számít az árnyvadász világban, és Will közülök számomra az abszolút etalon! Amikor elkezdtem olvasni a történetét, nem gondoltam, hogy lesz olyan, aki Jace-nél is jobban levesz a lábamról, de neki már az első jeleneténél sikerült bebizonyítania az ellenkezőjét. Benne vannak a megismert és megszeretett "Herondale-jegyek", de mindez a viktoriánus kornak megfelelően tálalva, ami még elbűvölőbbé teszi a karakterét. (És azt se felejtsük ki, hogy a fekete haj és kék szem kombójától amúgy is pocsolyává tudok olvadni.) Istenem, Will, hogy miattad mennyit bőgtem a Hercegnő epilógusán... (Arra azért kíváncsi leszek, hogy James Herondale képes lesz-e őt túlszárnyalni. ^^)
És ott van Jules is. Vele azóta szimpatizáltam, hogy kikerültek az első infók az ő trilógiájából, ráadásul a parabataia, Emma Carstairs miatt eleve érdekes szituációkba kerülhetnek. De mivel már a Sötét ármányok vannak és lesznek terítéken, mint a következő nagy sorozat, egyre több dolog szivárog ki róla, amik csak még jobban megszerettetik velem a karakterét. Ráadásul volt már jelenete a Mennyei Tűz Városában és a második Akadémia novellában is, ezek is bőőőven hozzájárultak, hogy még jobban a szívembe zárjam őt. Ó, csak jönne már ki a Lady Midnight!

30 napos Árnyvadász kihívás

 2015. július 10.       0 megjegyzés
Hello there! ^^

Ismét egy kihívással érkeztem, szám szerint a harmadikkal, ami a kedvenc írónőm világának szereplőiről szól, aki nem más, mint Cassandra Clare és az Árnyvadászok. Annyit elmondanék, hogy a rajongásom a könyvei iránt 2009-2010 környékén kezdődött, egy olyan időszakomban, amikor nem igazán értettem, mi megy körülöttem, de azt tudtam, hogy valami nagyon rossz, a Végzet Ereklyéi sorozat - majd később a Pokoli szerkezetek, a Bane Krónikák és az Akadémia novellák - pedig segítettek ezen túllendülni. Azóta szinte már fanatikusan rajongok minden Árnyvadász sorozatért, egyetlen kötet sem hiányozhat a polcomról. Nagyon sokat köszönhetek ezeknek a könyveknek, a szereplőknek, az írónőnek, megszámlálhatatlan élményt nyújtottak. :) Az elkövetkező egy hónapban pedig mindennapos lesz az ömlengésem róla... *tenyérdörzsölés*
Nos, kezdjük is:

Day 1
Amelyik árnyvadász könyvért a legtöbbet érdeklődtél

A Végzet Ereklyéi sorozat utolsó kötete, a Mennyei Tűz városa, valamint a még meg nem jelent Sötét Ármányok sorozat első kötete, a Lady Midnight. Az előbbiért szinte szétfeszített az a majdnem egyéves várakozási idő a magyar megjelenéséig, és bizonyos jelenetei miatt ugyanez a helyzet most az utóbbival is. Elég idegörlő tud lenni, hogy annyira megszereted a leendő főszereplőket, hogy képtelen vagy józan ésszel kivárni, míg megjelenik a saját történetük...