Beauty and the Beasts

 2016. október 23.       8 megjegyzés

Sziasztok! ^^


A minap igazán "szomorú" dolog történt velem, ami mindössze csak annak fényében nem örömteli, hogy kurvára az anatómia féléve van, ahogy kedves rektorom mondaná vala. Vagyis nekem meg kurvára tanulnom kéne anatómiára (meg bakteriológiára és takarmányozástanra) ahelyett, hogy ilyesmiket engedek megtörténni. No de mit is?
Pénteken úgy határoztam, csapok egy kis vásárló körutat az Árkádban, minek egyik állomása a Libri volt - ofkorsz -, ahol nagyjából tízpercnyi mérlegelés után fogtam Kylie Scott sorozatának második részét a Futamot, aztán a hazafelé úton és itthon olvasni is kezdtem (meg ki is olvastam). A tegnapi, főként a könyvvel való haladással és zenehallgatással töltött délutánom alatt pedig megszállt a félisteni szikra - köszönhetően Lindsey Stirlingnek is -, ami még egy korábbi ask.fm-es válaszommal kezdődött, majd a tegnap esti hajmosásommal teljesedett ki. Ez pedig nem más, mint a

Beauty and the Beasts sorozat


Top 5 kedvenc női karakter

 2016. október 16.       0 megjegyzés

Sziasztok!

Korábban ez a bejegyzés a Tükörképen volt közzétéve, de aki a tegnapi nap folyamán arra tévedt, láthatta, hogy az összes fejezetet és minden mást is leszedtem onnan - hogy később újult erővel térhessek vissza, addig is pedig maradok az anatómia hű szolgája és próbálom legalább a Catching Sunshine-t befejezni. No, de...
Ahogy a címből is kiderült, az öt kedvenc női karakteremről lenne itt szó, ami bár azóta változott, mióta ezt a felsorolást először megírtam, mégis meghagytam az eredeti verzióban. Íme:
(Ó, és ha valakinek megtetszik, nyugodtan töltse ki! ^^)

ÖTÖDIK

Isabelle Sophia Lightwood

Cassandra Clare - Végzet Ereklyéi x könyvsorozat


Izzy volt az a szereplő Cassie sorozatában, akit az első kötetben egyáltalán nem csíptem. Arrogáns volt, számomra túlságosan fennhordta az orrát, gyakorlatilag lenézett mindent és mindenkit, kivéve a családját. Olyan lánynak tűnt, aki vég nélkül pasizik - mindenféle fura, alvilági szerzettel -, majd ha ráun egyre, érzéketlenül kidobja, mint egy régi játékot. Ám a folytatásban, a Hamuvárosban elindult egy olyan úton, aminek végén ő lett a kedvenc női szereplőm a sorozatban. Egy olyan világban nőtt fel, ahol szinte mindennap elveszíthet egy barátot, családok szakadhatnak szét a vég nélküli harcokban, ez pedig megedzette és megkeményítette őt. Ám álcája mögött egy kedves, odaadó, gyengéd lány lapul, aki fél a szerettei elvesztésétől, ezért nem mer senkit sem közel engedni magához. Hatalmas köszönet jár Simonnak, aki vámpírrá válását követően előhozta Izzy igazi énjét, akibe végül akaratlanul is beleszeretett. Imádom ezt az igazi kemény harcos, ám mégis érzékeny lányt, szerintem joggal került fel a listára. (És maradok örökkön-örökké hű Sizzy shipper.)


NEGYEDIK

Cosima Niehaus

Orphan Black x sorozat


Cosima egy igazi különc - nagyon sok szempontból. Először is mert egy igazi, lelkes tudós, aki imádja amit csinál, állandóan kutat valamit, az eredményeket pedig hosszan, részletesen, szakszavakkal taglalja, amit az átlag hallgató nem feltétlenül ért meg. Emellett otthon van minden olyan játékban, ami inkább a kreténnek titulát srácok szoktak játszani, plusz nem fél elrejteni a világ elől, hogy a nőkhöz vonzódik. Ám Cosima nemcsak ezért különc. Ő egy genetikai kísérlet eredménye, egy klón, akire - "nővéreihez" hasonlóan - vadászik az egyház és a létrehozója is. Van benne némi naivitás - ami csak még szerethetőbbé teszi -, beleszeret a megfigyelőjébe, Delphine-be, pedig tudja, hogy ezzel veszélybe sodorhatja magát. A sorozat során végig az eredetét kutatja, próbál megoldást találni arra, hogyan hozhattak létre emberi klónokat, s ettől a kutatástól semmi és senki nem tántoríthatja el. Még halálos betegsége sem, sőt, kísérletnek veti alá magát, amely során gyógyírt keres a klónok közt öröklődő betegségre, hogy ha magát nem is, de nővéreit megmenthesse. 


HARMADIK

Skyler Amelia Berger

I Battle Your Life x blog

Sky az egyik kedvenc blogom, az I Battle Your Life főszereplője. Karaktere kicsit hasonlít Izzyéhez, ám nála jóval összetettebb, a történetük is teljesen különböző. Ő egy fiatal ex-katona, aki a történet elején érkezik haza Afganisztánból, s bár munkája alapján azt lehet róla hinni, hogy múltja abszolút pozitív és makulátlan, ez nem feltétlenül van így - vannak bizony sötét titkai. Elsőre egy karakán, túlságosan szókimondó, kissé bunkó és zárkózott lánynak tűnhet, aki igazán csak a bátyját és legjobb barátját tiszteli és szereti, mindenki mást elítél és lenéz. Azonban szépen lassan ő is megnyílik, a féltve őrzött múltjának titkai is a felszínre kerülnek, s mindez Aaron Sparksnak, az USA elnökének fiának köszönhető, akit nem riaszt meg a zord és kemény külső. Sky múltja tragikus, amitől érthető, miért vált olyanná a jelenben, amilyen, azonban belül sokkal érzékenyebb, kiderül, valójában mennyire tud szeretni, és ha kell, az életét kockáztatja a szeretteiért. Egy fiatal nő erős feminista jegyekkel és egy kimagaslóan pozitív tulajdonsággal: sosem adja fel.


MÁSODIK

Saba

Moira Young - Homokvidék x könyvsorozat

Saba az eddig magyarul megjelent első kötet, a Blood Red Road - Vérvörös Út elején átlagos, kissé idegesítő lánynak tűnik, aki rajongásik imádja ikerbátyját, kishúgát viszont gyűlöli, hiszen édesanyja belehalt a szülésbe. Minden akkor változik meg, mikor ikertestvérét, Lugh-t elrabolják, apját megölik, ő pedig egyedül marad Emmivel. Eddigi szegényes életét feladva vág neki az ismeretlennek, a bátyja iránti szeretet viszi előre, s bár végig ellenségesen viselkedik húgával, rá is vigyáz, figyel rá, a könyv végére pedig különleges kapcsolat alakul ki köztük. Ellenségeket és barátokat is szerez, olyan akadályokat áll ki - például rengeteg ketrecharcot, ami könnyen az életébe kerülhet -, amik után bárki feladhatná és/vagy elveszthetné a józan eszét, ő azonban végig higgadt marad, a túlélési ösztöne és hite elképesztő és csodálatra méltó. Jack képében rátalál a szerelem, amit nem tudja, hogyan viszonozhatna, így bár gyengéd érzelmeket táplál a fiú iránt, mégis szándékosan löki el magától, csak Lugh megmentése lebeg a szeme előtt. Bár talán a viselkedése nem mondható mindig pozitívnak, nálam a könyv olvasása során abszolút kedvenc lett, s végül teljesen függetlenedni tudott tesvérétől, egy önálló, határozott személyiséggé vált. Ó, és ha valaki még ezután se kedvelné meg, egy végső indok: Nero, a legkülönlegesebb "házikedvenc", akivel könyvben valaha is találkoztam.


ELSŐ

Daenerys Targaryen

Trónok Harca x sorozat (George R.R. Martin A Tűz és a Jég Dala c. könyvsorozata alapján)


Dany - amellett, hogy ő adja Tiana arcát a Tükörképhez - az egyik kedvenc karakterem egy olyan sorozatból, ami rengeteg komplex és elképesztő szereplővel dolgozik - ha lenne Top 5 férfikarakter, biztos, hogy innen kerülne ki az első helyezett. Eleinte egy félénk, visszahúzódó lány volt, akinek kegyetlenül lemészárolták a családját, egyetlen biztos pont az életében bátyja, Viserys, aki viszont hatalomért és hadseregért hozzáadja őt egy dothraki törzs vezetőjéhez, Khal Drogóhoz. Kezdetben megretten a nomád törzs módszereitől és kegyetlenségétől, tart férjétől is, ám lassan igazi khaleesivé válik, s miután bátyját árulása miatt kivégezteti, majd első gyermekét és szeretett Drogóját is elveszti, méltán híres és hírhedt vezetővé válik a Sárkányok Anyjaként. Határozottá és önállóvá válik, kilép a múltja árnyékából, még a leglehetetlenebb helyzetekben sem adja fel célját, hogy a Vastrónt visszafoglalja. Érett nővé válik, akit végül a hírneve is megelőz majd három sárkánya és egyre bővülő hadserege miatt, amivel a rabszolgatartó városok lakóit végül felszabadítja. Bár ahogy "gyermekei" egyre nőnek, ezzel párhuzamosan kezd kicsúszni a kezéből az irányítás, a jellemfejlődését egyszerűen imádom, s a 4. évad (szerk.: Hol van az már?) végén olyan tettet hajtott végre, amivel talán újra vissza fog találni eredeti céljához - és "Tűzzel és Vérrel" elfoglalja méltó helyét.

2008-2016

 2016. október 6.       2 megjegyzés

Sunny

2016.10.02.

Te voltál az én életem Holdja, a Napom és Csillagom, egy aprócska, pihe-puha, tüneményes kis móka és boldogság buborék, akibe a legelső találkozásunkkor beleszerettem. Minden alkalommal, mikor beszéltem neked valamiről, még ha valószínűleg semmit sem értettél belőle, végig füleltél rám, beragyogtad a világomat még a legnehezebb időszakomban is. Egyszerű kis nyuszika voltál ugyan, számomra mégis a legfontosabb lény ezen a világon, aki mindig képes volt mosolyt csalni az arcomra, megnevettetni, boldogabbá tenni, mikor hozzám bújtál, vagy össze-vissza puszilgattad az arcomat. Nagyon-nagyon szerettelek és örökké szeretni foglak, és fogalmam sincs, milyen lesz az élet nélküled - hiszen ha hazamegyek, már nem fogsz elém szaladni a szobában, nem fogsz a sarkamban mászkálni egész nap, felmászni a hasamra vagy kétségbeesetten várni rám a szőnyeg szélén, ha kimegyek valamiért a szobából. Viszont neked már nem fáj. Már egy gyönyörű és békés helyen vagy, ahol senki nem él abban a hitben, hogy szereted a répát, helyette hatalmas mazsolahegyek és gyümölcshalmok vártak rád, apu vigyáz rád, miközben együtt ugrándozhatsz Bunnyval és az összes többi nyuszihaverral.
Ég veled, drága kicsi Sunnym!

Az utolsó kép

Prológus prológus hátán #3

 2016. augusztus 27.       4 megjegyzés

Ciaossu!


A félig olasz köszönés igazán megy a bejegyzéshez, ami - ahogy a címből már kitalálhattátok - ismét egy prológus lett. A mostani a Corleone család támogatásával készült, ugyanis tegnapelőtt este Keresztapát néztem. Elöljáróban azért annyit szeretnék elmondani, hogy anno, 2013-ban ennek a történetnek már volt egy nulladik fejezete, de az mostanra már annyira egyértelműnek és túl sokat elmondónak tűnt számomra, hogy inkább elvetettem. Ugyanaz a jelenet van mindkettő középpontjában, csak teljesen más szemszögből és időben. 
Azt bátorkodnám megkérdezni, hogy a három prológus közül eddig melyik fogott meg benneteket a legjobban, melyik történetről olvasnátok majd a legszívesebben a későbbiekben? :)

Egy szál vörös rózsa

Prológus prológus hátán #2

 2016. augusztus 18.       2 megjegyzés

Szép estét mindenkinek! :)


Jó rég volt már, hogy az első ilyen bejegyzést közzétettem a blogon, azonban eljött az ideje a folytatásnak. Eredetileg nem ezt a prológust szerettem volna megírni, hanem az Egy szál vörös rózsáét, vagy az Utóirat: Nathaniel halottét, viszont olyan hangulatú könyvet olvasok éppen, ami ehhez hozta meg az ihletet. Mivel a nyáron eddig nem igazán voltam otthon, így gép előtt sem, kellett egy kis visszarázódás, hogy folytathassam a befejezendő történetem, ehhez pedig az alábbi bevezetés tökéletes lendületet adott. (Ha anime- és mangafanoknak ismerősnek tűnik pár dolog, az nem véletlen, ugyanis ez valóban egy fanfic, noha olyan köntösbe bújtatva, amit bárki fogyaszthat, aki kedvet kap hozzá.)
És hogy mi is ez?

Joss Stirling - Summer Shadows

 2016. július 25.       0 megjegyzés

A Benedict széria utolsó kötete!


Tudom-tudom, a második könyvről nem írtam/mondtam/említettem semmit. Még valamikor télen olvastam, de az értékeléssel várni akartam, míg kijön magyarul - idén ősszel. Ez a türelmem azonban Summer történeténél egyáltalán nem játszott.
A bejegyzés spoilereket tartalmaz!

2012.05.28.

 2016. május 28.       7 megjegyzés
Minden év május 28-án egy levelet szoktam írni apukámnak, amiben elmesélem neki, hogy telt az évem, mi történt velem a legutóbbi május 28-a óta. Azonban az alábbi nem tőlem, hanem az egyik legjobb barátjától származik, aki úgy ismerte őt, ahogy én sohasem fogom - nem azért, mert nem álltunk közel, hanem mert hihetetlen volt szembesülni azzal, hogy az én türelmes, nyugodt, visszafogott apukám milyen volt annyi idősen, mint most én. :)
A cikk a Kamarai Állatorvos 2012. év 1. számában lelhető fel eredetiben. 

Egy megkésett levél

Egyetemi napok és konferenciák

 2016. április 5.       0 megjegyzés

Sziasztok!


(Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a poszttal ellentétben nem vagyok alkoholista és ismerem a határaimat, egyszerűen ez csak egy ilyen hét volt, amit mindenki megért, ha egyetemre kerül.)
Egy igen érdekes héten vagyok túl, aminek két (és fél) nagy eseménye is volt, az egyik az egyetemi, a másik pedig egy állatkerti konferencia. Hogyan is jellemezném ezt a két napot? Egyszerűbb, ha a HÖK elnök szavaival élek, aki az alábbi kérdésre eképpen válaszolt (a káromkodást sípoljátok ki):
 - Mi a véleményed az egyetemi napokról?
 - Kurva jó! Annyira jó, hogy az már nekem kellemetlen!

Born to be Wild #1

 2016. március 9.       0 megjegyzés
Sziasztok! 

A napokban beharangozott novellasorozatom első része meg is érkezett, amely amolyan átfogó képet ad az egész Moira Bane krónikákhoz. Ez a sorozatötlet már jó ideje motoszkál a fejemben, a főszereplő karaktere régóta megfogant már bennem, ám összekötő, a lavinát megindító szálat csak akkor kaptam, mikor elolvastam Cassandra Clare Történetek az Árnyvadász Akadémiáról negyedik novelláját, amiben e novellasorozat kulcsszereplője, Matthew Fairchild először feltűnt. Nem egy világrengető történetnek szánom ezt, még külön blogot sem hoztam létre hozzá, egyszerűen csak ki kell írnom magamból - bár félve, tekintve, hogy megszegtem a saját ígéretem, és a kedvenc íróm történetei alapján írok fanficet. Amihez egyébként nem árt az előismeret, szóval leginkább azoknak ajánlom a beleolvasást, akik ismerik a Pokoli szerkezetek és a Végzet ereklyéi világát. :)

(U.i.: Ez az első próbálkozásom E/3-ban, szóval az esetleges formai, logikai hibákért elnézést kérek!)

1. Ha te mondod...


1972

Lea Michele - If You Say So
Már hét éve. Hét teljes éve, hogy elveszítette a harcot az idő ellen, hogy ígéretét megszegve előbb vált porrá és árnyakká, mint a nő, akivel azt megkötötte. A boszorkánymesternő pedig azóta sem tudta elfelejteni a férfi utolsó szavait. Az Árnyvadász végső pillanatai még mindig egy frissen festett kép élénkségével értek fel emlékeiben. Hét teljes év és három szó. Ám ha valaki a Pokol hercege és egy ártatlan nő tisztátlan frigyéből születve örökké élt, annak mindez csupán hét napot jelentett.
Moira Bane hiába volt majdnem háromszáz éves és élt már az 1700-as évek legeleje óta, a szerelmet, az igazi, mély, hamisíthatatlan szerelmet csak 1903-ban ismerte meg. Az együtt leélt, majdnem hetven év túlságosan gyorsan elrepült az ő halhatatlan szemével nézve, s a szeretett férfi 1965-ben bekövetkező halála óta teljesen elzárta magát a világtól, mondénoktól, alvilágiaktól és nephilimektől egyaránt. A szívébe nyomorúságos ismerősként köszöntött be az üresség, ám a vele kéz a kézben tartó fájdalmat nem bírta elviselni, képtelen volt elmenekülni előle. Az ő elbukott hőse emlékétől azonban nem tudott elszakadni, még ha gyásza börtönének ez lett volna a szabadsághoz vezető kulcsa.
Már hét teljes éve, hogy kiszakították az ölelő karokból, melyek mindig melegséget, biztonságot és elfogadást jelentettek neki. Mindent megadott volna azért, hogy csak még egyszer, utoljára láthassa a férfi finom arcvonásait, bárkit lehengerlő mosolyát, vidáman csillogó, barna szemeit. Hiszen még annyi mindent el szeretett volna mondani neki...
Moira eddigi életében csak egy maroknyi embert engedett közel magához, hisz a testét borító hegek állandóan emlékeztették a halandók és halhatatlanok folytonos árulásaira. Bátyja, Magnus Bane, akivel egy szörnyűséges apán és hasonló boszorkánymester jegyeken osztoztak, benne volt ebben a néhányban. Ám még neki sem nyílt meg teljesen, hiába vette őt a férfi magához, adott neki nevet, ételt, lakhelyet és feltétlen szeretetet. A boszorkánymesternő egész lénye születése óta úgy vonzotta a halált, mint a legfényesebb gyertya lángja a molylepkéket holdfogyatkozás idején, alig nyolcvan éves korára az Árnyvilág csak a Vadásznőként, alvilágiak és nephilimek bérgyilkosaként ismerte. Tudta, hogy egy szörnybe senki nem szeretne bele, s hogy ennek az esélyének még írmagját is kioltsa, a lehető legjobban elhatárolódott mindentől és mindenkitől, amit valaha ismert.
Magnuson és a férfi két boszorkánymester barátján kívül többé-kevésbé bárkit képes volt örökre elmarni magától, aki csak egy kicsit is közeledni akart volna hozzá. Beleesett az öröklét csapdájába, messziről elkerülte a halandó, múlandó dolgokat és velük járó felesleges érzelemnyilvánításokat, s a maga módján még elégedett is volt az életével. Szabad volt, ez pedig mindennél többet ért számára.
Ám minden, amit kétszáz év alatt felépített maga körül romba dőlt, mikor 1903-ban egy akkor tizenhét esztendős Árnyvadász fiú a szó legszorosabb értelmében bezuhant az életébe. A nephilimek látszólagos próbálkozásaik ellenére már első példányuk, Jonathan Shadowhunter felemelkedése óta bajt hoztak az alvilágiakra. Azonban Moira szemében a Matthew Fairchild fogalom túlmutatott azon, amit egyszerűen bajként körül lehetett volna írni.
Egyetlen futó pillantás és az első női Konzul fiatalabbik fiának túlságosan heves bemutatkozása mindent elárult a nő számára. Matthew arrogáns volt, hanyag, nyíltan tiltakozott fajtársai cselekedetei ellen, noha az egyik legjobbnak bizonyult közülük. Sokkal több időt töltött hajkeféi társaságában, hogy szőke tincseit művészi pontossággal állítsa be, mint edzéssel, az ezért kapott megrovásokat pedig egyáltalán nem vette magára. Állandóan a szépségről és az igazságról papolt, nevetségessé tett bármit, ami egy Árnyvadász szemében dicsőségesnek vagy nemesnek hatott, ám még ennek ellenére is ő volt az összejöveteleken a társaság lelke. Azonban néhány kivételtől eltekintve mintha az őt körülvevő, a történeteit lelkesen magába szívó tömeg nem is igazán érdekelte volna. Moira legnagyobb balszerencséjére azonban ő maga pontosan e néhány kivétel közé tartozott.
A nő sosem értette, miért és hogyan keltette fel pont ő Matthew figyelmét, ám első találkozásuktól kezdve a fiú valahogy folyton felbukkant ott, ahol a legkevésbé sem akarta: mellette. Ha a fegyverszobában gyakorolt, ott volt, ha vérdíjat ment behajtani, követte, képtelen volt lerázni. Egyszer még egy szerenádot is előadott neki az ablaka alatt, mindenféle Shakespeare idézetekkel, a Rómeó és Júlia híres soraival tűzdelve tele saját, bugyuta költeményét, amit a túl sok portói szülhetett benne.
James Herondale, Matthew parabataia, valamint Moira egyik kedves ismerősének, Tessa Graynek elsőszülöttje szerint a Fairchild fiú képtelen volt elviselni, ha valakit nem sikerült azonnal levennie a lábáról. A boszorkánymesternő azonban még így sem értette, miért áldoz arra Matthew annyi időt, hogy a társaságát keresse. Hogy megtanítsa neki a quadrille-t, a menüettet, a cotillont és a keringőt, minden olyan táncot, amik elsajátítására még Magnus sem tudta őt rávenni. Miért nem fürdőzött a többi nephilim figyelmében egy-egy estélyen a londoni Intézetben, helyette miért pont őt, Moira Bane-t üldözte, mikor minden nyolc és nyolcvan közötti Árnyvadász nő szívesebben lett volna a helyében? És vajon az miért lehetett, hogy a boszorkánymesternő minden alkalommal kicsit jobban hiányolta a túl sokat beszélő és nevető fiút, ha az véletlenül éppen nem volt mellette? Az utolsót leszámítva számtalanszor feltette ezeket és ehhez hasonló kérdéseket Matthew-nak, azonban választ sosem kapott rájuk, csak egy újabb okfejtést a szépségről, az igazságról és Moira „csodás borostyánkőként ragyogó szemeiről". A szemekről, melyek „tündöklőbbek voltak a déli napnál a Szahara felett", „lágy méz és karamell színük melegséget sugárzott", „sugárzóbbnak hatottak a legdrágább aranynál". „Melyek mellett a Mennyei Tűz kihunyóban lévő gyertyaláng halovány pislákolásának tűnt." Ha pedig kifogyott a szeméhez fűződő hasonlatokból, dicsérte hollófekete haját, pisze orrát, vörös ajkait, apró termetét, de még másik boszorkánymester jegyét, éjsötét karmait is.
Egy napon, mikor Magnus is tiszteletét tette a londoni Intézetben, Moira csak fél füllel hallgatta a neki duruzsoló Matthew-t, figyelmét inkább a sarokban diskuráló bátyja és Tessa kötötte le, erősen koncentrálva próbálta leolvasni a szájukról, hogy miről beszélgethettek, ami mindkettejük arcára a gondterheltség ráncait vájta.
- Micsoda? – pillantott fel a mögötte álló fiúra, amint feltűnt neki, hogy a megnyugtató háttérzaj megszűnt. Matthew oldalra billentett fejjel, tetetett komoly képpel nézett rá, azonban barna szemei nevettek, láthatóan jól szórakozott azon, amiért tetten érte Moirát. – Megismételnéd? – A kérdésre a fiú szája sarka felfelé kunkorodott, majd halkan felkuncogott.
- Természetesen – húzta ki magát büszkén, s mintha túlságosan is élvezte volna a boszorkánymesternő neki járó, osztatlan figyelmét. – Azt mondtam, hogy túl sokat gondolkodom és túl sokat iszom. De ez az én problémám.
Volt valami az egész szituációban, Matthew testtartásában, tudálékos hanghordozásában, erőltetetten komoly képében, amit magára öltött, miközben barátait és saját magát bírálta, arckifejezésével ellentétben álló, vidáman ragyogó tekintetében, ami miatt Moira képtelen volt türtőztetni magát. Először csak a fogsorát villantotta ki, mialatt szája egyre szélesebb mosolyra húzódott, amit mintha nem is ő irányított volna, a teste egyszerűen elárulta. Aztán, kezdetben csak alig hallhatóan, majd egyre kontrollálhatatlanabbul, cseppet sem a kor által elvárt, visszafogott módon kibuggyant belőle a nevetés. Megpróbálta a szája elé szorítani a kezét, ám kénytelen volt feladni a próbálkozást, mert hamarosan már megfájdult hasát fogta, levegő után kapkodva igyekezett csillapítani a kacagását. Érezte, hogy mindenki, aki akkor egy helyiségben tartózkodott vele, döbbenten, jégszobrokká dermedve figyelte őt, könnyáztatta szemét át pedig látta az előtte álló fiú ámulatát.

xxx

Moira elfordította fejét az esőcseppek által birtokba vett ablaktól, felállt a párkányról, ahol egész idáig kuporgott, s inkább az aprócska lakás – mely egykor egy különlegesen különc Árnyvadászé, Anna Lightwoodé volt – egyetlen szobájának közepén elhelyezett rekamiéjához lépett, majd lábait az állához húzva telepedett le rá. Az őszi londoni időjárás csak még nyomorúságosabbá varázsolta azt a kavargó, sötét, fájdalmas ürességet, ami mindennapjai állandó társává vált.
1903 nyarán nevetett életében először jókedvűen, tiszta szívből. Nem úgy, mint mikor egy különösen erős alvilágival folytatott harc során megcsapta a halál szele, ő pedig együtt kelt sötét kacajra a fuvallattal. Ez alkalommal fény, megmagyarázhatatlan ragyogás csillant a bensőjében, démoni létét meghazudtoló, vadul pulzáló lelke ígérete. Tisztán emlékezett arra, milyen óvatos, gyengéd, majd örömteli volt Magnus érintése, mikor osztozva húga jókedvén a levegőbe emelte és megpörgette, mint mindig, ha kislányként kacagásra akarta késztetni. A Fairchild fiú tekintetét szintén nem feledte azóta: le volt nyűgözve, barna szemének mogyoró árnyalata csokoládészínűvé mélyült, a jókedv kiveszett belőle, helyét valami sokkal intenzívebbnek adta át. Kezeit ökölbe szorította, s mintha szánt szándékkal fogta volna vissza magát, hogy ne lépjen közelebb Moirához. Úgy nézett rá, hogy a nő életében először elhitte, valóban nem érdeklik a fiút a körülötte legyeskedő Árnyvadász hölgyek, hogy valaki számára tényleg ő lehet a legfontosabb, a legszebb, a legcsábítóbb. Olyan pillantás volt ez, mellyel Will Herondale kereste az ő Tessáját a tömegben, ahogy Magnus nézett valaha Camille Belcourt-ra, a gyönyörű francia vámpírnőre.
Abban a pillanatban, hogy átlépte a londoni Intézet küszöbét, Matthew Fairchild egyre fényesebb napsugárként csábította, hívogatta, hogy bújjon ki a sötétség mögül, ami mögé rejtőzve védte magát a halandó világtól. Végül képtelen volt visszafogni magát, a nevetésével pedig átlépett egy határt. Egy határt, mely mögé esze ágában sem volt többé visszahúzódni.
Matthew bevezette őt az egymás fülébe elsuttogott bókok, tétova, ám csábító érintések, sötét sarkokban lopott csókok világába, melyet mindkettejük számára megédesített az újdonság izgató, részegítő varázsa. A fiú mellett Moirát az sem érdekelte, milyen megvetően néztek a párosukra más Árnyvadászok, amiért a Konzul fia a boszorkánymesternőn kívül rá sem nézett más nőre. Hidegen hagyták a rosszindulatú pletykák is, miszerint a Vadásznő két évszázad után megtalálta a szívét, s már nem teljesített bármilyen megbízást jéggé fagyott lélekkel és véres kézzel. Oly' hosszú idő után végre boldog volt. Annyi mindent akart megköszönni Matthew-nak, hogy tudta, ehhez még az ő örök élete is kevés lenne. A nevetést. A táncokat. A csillagképeket. A barátokat. Az öleléseket. A csókokat. Az édes álmokat. Az aranyszín ruhát. S mind közül élete leggyönyörűbb ajándékát: Adelaide-et.
Egy halandó mellett az évek mintha lelassultak volna, a nő kortalansága, örökké tizenéves teste pedig fiatalította Matthew egyre érettebbé váló arcvonásait, elrejtette az egyre szaporodó szarkalábakat, ráncokat, szőkéből ezüstbe boruló haját. Moirának az öregedés bárki számára látható jelei fel sem tűntek, s mindenkinek tartogatott pár gyilkos pillantást, akik megszóltak egy ötvenéves férfit, aki egy, talán ha tizenhétnek látszó, fiatal lánynak duruzsolt annyi év után is szerelmes szavakat a fülébe. A boszorkánymesternő minden nappal, minden elszállt évvel egyre jobban szerette a férfit, ez a szeretet pedig Matthew egyre növekvő korával együtt járó balsejtelem miatti tagadást is magával húzta.
- Ígérd meg nekem, Matthew Fairchild – szólalt meg egy csendes délutánon Moira váratlanul, mikor a férfi ölében ülve épp egy Oscar Wilde könyvet olvastak. – Ígérd meg, hogy én előbb halhatok meg, mint te.
- Egyetlen férjnek sem szabadna végignéznie a felesége halálát, kedvesem – felelte Matthew gondolkodás nélkül, ám hangjából eltűnt a megszokott derű, amint tekintete találkozott Moira macskaszemeivel. – Mo? – A nő összerezzent a becenév hallatán.
- Inkább egyetlen halhatatlannak sem szabadna végignéznie halandó szerelme halálát – válaszolta. - Ha hamarabb eltávozok, mint te, talán üdvözölhetlek a túlparton.
- Az Angyalra, nem! Magnus meg is ölne, ha ebbe beleegyeznék. Vagy rosszabb! Tönkretenné a hajam, kígyókká varázsolná a hajkeféim, letörné a karjaim, aztán hagyná, hogy rútul és bénán sorvadjak el.
- Matthew! – Moira megpróbált haragudni a férfira, aki szokásához híven igyekezett feloldani a komor hangulatot, ami mindig kettejükre telepedett, ha szóba került a halála. Azonban Matthew-ra nem csak haragudni volt nehéz, de még megharagudni rá is szinte lehetetlen volt.
- Jól van, kedvesen – sóhajtotta megadóan, leejtette az ölébe a vaskos könyvet, majd egyik kezét felemelte, kisujját meglengette a nő arca előtt. – Megnyugszol végre, ha megesküszöm? Most értünk az egyik legizgalmasabb részhez, szeretném folytatni az olvasást. – Moira a fejét csóválva, mosolyogva fűzte össze ujját a szeretett férfiével. Később meggyőződésévé vált, hogy Matthew közben a háta mögött másik kezének mutató- és középső ujját keresztbe tette.

xxx

Kopogás ébresztette fel a szendergésből. Az ablak felé fordulva konstatálta, hogy időközben elszállt a délután, besötétedett. Az eső elállt, az utcai lámpák fénye visszatükröződött az utca nedves macskaköveiről. Moira feltápászkodott, lassú léptekkel haladt az ajtóhoz, felöltve magára legfélelmetesebb arckifejezését, a látogató elküldésére szánt, cseppet sem kedves és jóindulatú szavak már a nyelve hegyén voltak.
- Akárki is vagy... Magnus! – kiáltott fel, mikor észrevette a férfit, akinek magas, vékony alakját fényes aurába burkolta a lépcsőház sápadt lámpafénye. Bátyja köszönés nélkül, az invitálást meg sem várva lépett be mellette a lakásba, kabátját felakasztotta a fogasra, túlságosan élénk lila ingének ujját pedig feltűrte. – Mit keresel te itt?
- Hét éve nem hallottam felőled – fordult vele szembe a férfi, Moiráéval megegyező, aranysárga macskaszemében szomorúság ült. – Tudom, hogy ma van a napja, hogy elment. Azért jöttem, hogy akármit is csinálsz, azt ne egyedül kelljen véghezvinned, hogy valaki segíthessen feldolgozni a gyászodat. Kiborít a gondolat, hogy még magadhoz képest is túlságosan elzárkóztál, és hiába írtam, nem válaszoltál egyetlen levelemre sem. A húgom vagy és... - Nem tudta befejezni, a döbbenet belefojtotta a szót, mikor Moira szó nélkül a karjaiba vetette magát, arcát az ingébe fúrta, egész nap visszatartott könnyei pedig utat törve maguknak csorogtak végig orcáján és nedvesítették meg a finom selymet is. A nő azt hitte, hogy mikor Magnus meglátogatja majd, az első szavai valami olyasmik lesznek, hogy tegye túl magát a dolgon, engedje el, kezdje el végre élni az életét, csináljon valamit, ami nem ülés, morgás és magába fordulás. Arra nem számított, hogy segíteni és gondoskodni jött, a jelenléte, a kimondott és ki nem mondott szavak pedig megerősítették abban, mennyire szüksége volt már a férfira.
- Az első mindig a legnehezebb – suttogta Magnus, majd átölelte a húgát. Egyik kezével a hátát, a másikkal a nő kibomlott, fekete haját simogatta, miközben gyengén ringatta. Nem mondott semmit, csak hagyta, hogy Moira kisírja magát, közben óvatosan letelepedett vele a kanapéra, a húgát ezzel még közelebb vonva magához.
Órákkal később a boszorkánymesternő könnyei elapadtak, alig hallhatóan, berekedve kezdett el beszélni arról a szörnyűséges, hét évvel ezelőtti napról. Magnus továbbra is csak hallgatott, hagyta, hogy Moira utat engedjen a száján akaratlanul is kitörő szavaknak, melynek súlya túlságosan is hosszúnak tűnő évek óta nyomta szívét és lelkét egyaránt.
Szokatlanul meleg, fullasztó időjárással köszöntött be 1965-ben az ősz, mikor Zakariás testvér, Herondale-ek, Fairchildok és Lightwoodok számára is kedves, szeretett vendég azt mondta, Matthew-n már nem lehet segíteni. A férfi addigra már képtelen volt lábra állni, halandó szemekkel hosszú életének emlékei, események fontos szereplői már összekeveredtek a fejében, minden tettéhez Moira segítségére volt szüksége. A nő mások előtt igyekezett a mindenre felkészült, higgadt arcát mutatni, csak igen rövid időkre eltűnni egy csendes, üres szobába, ahol hangot adhatott egyre növekvő fájdalmának.
November csípős hidege nem sok jót ígért, azonban Moira a ködös, zord idő ellenére is igyekezett fényt és melegséget csempészni abba a szobába, ahol a családjuk és barátaik összegyűltek Matthew halálos ágya mellett. Nem sokan maradtak a férfi legközelebbi ismerősei közül, leginkább azok gyermekei és unokái, ifjú Herondale-ek, Lightwoodok, Carstairsek tették tiszteletüket, meséltek történeteket a férfiról, akit apáik oly' gyakran emlegettek. Magnus is meglátogatta őket, Catarina Loss és Ragnor Fell is vele tartottak, hisz mindhárom boszorkánymester kedvelte Matthew-t, a Konzul fiatalabbik fiát, aki elvárásokkal és törvényekkel szembeszállva végig büszkén kitartott az ő aranyló macskaszemű alvilágija mellett.
A nosztalgiázás során szó esett a férfi művészet és szépség iránti szenvedélyes szeretetéről, arról, hogy mennyire tisztelte a mondénok által teremtett, halhatatlan művészeti alkotásokat. A Fairchild családdal rokonságba került Nightshade csemeték vidáman idézték fel, milyen volt, mikor Matthew színészi babérokra tört, majd hogyan szenvedett csúfos kudarcot. Beszéltek mesélő tehetségéről, amellyel még a legunalmasabb történetet is képes volt valami csodássá és izgalmassá varázsolni. Felidézték különleges képességét, a Mosolyt, mellyel azonnal levett a lábáról bárkit, akire csak felvillantotta – két embert, James Herondale-t és Moira Bane-t leszámítva, akik immúnisnak bizonyultak rá, később pedig ők váltak a legfontosabb emberekké a férfi életében.
Meglátogatta őket Tessa Gray is, aki mosolyogva emlegette fel, mennyi bajba került fiatalkorában Matthew legjobb barátaival, James-szel és a Lightwood unokatestvérekkel, Christopherrel és Thomasszal. Túl sok tánc, túl sok mulatság, túl sok bor. Magnus arról mesélt, milyen gúnyos leveleket kapott tőle és Moirától, mikor Peruba mentek nyaralni, ahonnan a férfit hosszú évekkel azelőtt kitiltották. A Fairchild-Bane páros minden helyet végigjárt, ahol Magnus valaha bármi megbotránkoztatót is tett, tudományos kísérletek indoka mögé rejtve kutatták fel, vajon még mindig emlékeznek-e rá az egyes országokban, városokban.
Az órák túlságosan is gyorsan elteltek, rokonok, ismerősök jöttek és mentek, hogy búcsút vegyenek Matthew Fairchildtól, arcaik a nap végére összemosódtak Moira számára, s mire észbe kapott, a helyiség kiürült, a hold magasan járt, egyedül maradt a szeretett férfival. Felmászott az ágyba Matthew mellé, hátát a falnak támasztotta, a férfi fejét az ölébe vonta, ujjai szórakozottan játszadoztak az ősz tincsekkel, melyek a művészi pontosságú formázás hiányában természetesen göndörödtek tarkóján. Matthew elégedett sóhajjal hunyta le a szemét. Halkan beszélgetve idézték fel azokat a történeteket, melyekről csak ők ketten tudtak. Az ébenfekete hajú, macskaszemű lány meséjét, sorsszerű találkozását az ő szőke hercegével, aki az első hozzávágott sértés után fülig szerelmes lett.
Éjfélt ütött az óra, mikor Moira szeméből kibuggyantak az első könnycseppek, a férfi légzése pedig egyre felületesebbé vált. Ostobának érezte magát, amiért Matthew-nak kellett őt nyugtatgatnia, s csak akkor mosolyodott el, mikor a férfi megfenyegette, hogy újabb okfejtésbe kezd a szépségről, ha nem hagyja azonnal abba. A boszorkánymesternő erre akaratlanul is elmosolyodott, majd – maga sem tudta, milyen indíttatásból – hirtelen beszélni kezdett.
- Te voltál az első szerelmem – suttogta, a szavak öntudatlanul, megállíthatatlanul ömlöttek ki a száján. – Az első férfi, akit valaha szerettem. A férfi, akit szerelemmel szerettem.
Matthew szemében könnyek csillogtak, mikor őszinte, mindig jókedvű, nevető, mélybarna tekintetét Moirára emelte. Reszkető, ráncos kezével a nőé után nyúlt, majd a szájához emelve csókokat lehelt az ujjaira. A hüvelykre kettőt, a többire hármat-hármat, minden ujjpercre egyet, ajkai egy hosszú pillanatig elidőztek a gyűrűsujjon, melyen Moira a Fairchildok gyűrűjét viselte, rajta a családi szimbólummal, a tündérszárnyakkal.
- Szeretlek, Moira Bane – mondta alig hallhatóan, hangja meg-megakadt ebben a pár szótagban.
- Én jobban – vágott vissza a nő automatikusan, mire Matthew szája sarka alig látható, gyenge mosolyra húzódott.
Moira arra számított, hogy a férfi vitába száll majd vele, ahogy mindig is tette, valami túlteljesíthetetlenül nagy számmal bizonyítja be, hogy ő bizony jobban szereti, azonban a várt szavak elmaradtak. Egy felszínes lélegzetvétel, egy nagyon rövid szünet után Matthew csak ennyit mondott:
- Ha te mondod.
Ezek voltak az utolsó szavai. Légzése fokozatosan lassult, válla ütemes emelkedése leállt, a szorítása elgyengült, keze kicsúszott Moiráéból. Matthew Fairchild éjfél után öt perccel, az ő halhatatlan boszorkánymestere ölében halt meg, utolsó három szava ki nem mondott gondolatok súlyával lebegett kettejük között.
Ha te mondod...

25 random tény

Ciaossu!


Olyan sok helyen láttam már ezt a random tényes bejegyzést, bloggereknél és vloggereknél egyaránt, hogy végül kedvet kaptam hozzá. Igyekeztem olyan dolgokat összeszedni, amiket még nem tudtok, az eredményt pedig csak szépen, csendben itt hagyom nektek.
  1. Vadász családból származom. Konkrétan több köztünk a vadász, vagy az, aki régen vadászott, mint aki nem.
  2. 12 évesen láttam először és utoljára horrort, először A kört, utána a Paranormal Activityt. Azóta soha többet, még egy hangyapicsányi részletet sem vagyok hajlandó megnézni ebből a műfajból!
  3. Viszont a thrillereket imádom - noha az alacsony félelem-küszöböm itt is képes bekergetni az ágy alá.
  4. Nincsenek unokatesóim, csak másodunokatesóim, akikkel szinte együtt nőttem fel.
  5. Az emberek általában nem nézik ki belőlem, hogy imádom rockot. 
  6. Állatorvosi egyetem ide vagy oda, vérvételnél kb. két másodperc alatt már a padlóról kell fellocsolni. 
  7. Ismerőseim, barátaim, családtagjaim közül édesanyámmal van a legszorosabb kapcsolatom. Furán hangozhat, de számomra ő az az ember, akinek tényleg mindent elmondhatok.
  8. Szinte mindenen képes vagyok elpirulni, amiből elég kínos szituációk tudnak születni.
  9. Mocsok módon finnyás vagyok, habár vendégségben igyekszem uralkodni magamon.
  10. Jobb kezes vagyok, viszont ha úgy esett a dolog, hogy bekeveredtem egy focimeccs közepébe, mindig a bal lábammal rúgtam, vezettem a labdát. Ja, és egyébként a bal kezem sokkal erősebb.
  11. Nagyon könnyen elkalandozik a figyelmem, ezért ha nem koncentrálok oda akarattal, képtelen vagyok egynél több dologra odafigyelni. 
  12. Hét évig aerobicoztam, három évig úsztam, kettőig pedig jazz balettre jártam, noha ez az alakomon nem látszik meg (egyszer csak vizsgaidőszak happened).
  13. Idegesít, ha mások kipukkasztják a rágógumi buborékot, ha nem áll le az illető, képes vagyok rászólni, hogy hagyja már abba.
  14. Nem szeretem a depresszív és/vagy mélyebb jelentésű könyveket. Ha leülök olvasni, általában az agyam képzelőerejét működtető részén kívül a többit szeretem kikapcsolni.
  15. A könyveknek mindig elolvasom az utolsó mondatát, mielőtt belekezdenék.
  16. Nagyon szeretem a gyerekeket, képtelen vagyok elképzelni, hogy egyszer majd valamikor ne legyen egy sajátom.
  17. Buliban csak olyan zenékre szeretek táncolni, amiket énekelni is lehet.
  18. A legtöbb időt a szobatársaimmal töltöm, konkrétan huszonnégyből húsz órát egy légtérben tartózkodunk. Ezek után méltán nevezhetem őket az élettársaimnak.
  19. Az egyik lábam 35-ös, a másik viszont 36-os. 
  20. Hétköznap általában nem sminkelem magam. 
  21. A szem-kéz koordinációm eléggé a nulla felé konvergál. 
  22. Utálom, ha egy könyvalapú filmet/sorozatot képtelenek elvonatkoztatni a rajongók az eredeti műtől és minden apró változtatásba belekötnek. (Akinek nem inge, nem vegye magára!)
  23. San Diegóban élnek kint rokonaim, a város pedig a hatalmas állatkertje miatt az egyik bakancslistás álomhelyem.
  24. Édesapám igazolt lóversenyző és elismert lódoktor volt, azonban ezen állatok iránti imádatát sajnos nem tudta nekem átadni. Szeretem a lovakat, de fenntartásokkal kezelem őket. 
  25. Sosem tört még el egy csontom se, illetve lyukas fogam sem volt még.

McFreeze-es sültkrumplis bloggertali

 2016. március 5.       1 megjegyzés

Sziasztok! 


Aki ismerősöm a blogos facebook profilomon, az láthatta, hogy a múlt csütörtökön blogger talin voltam, méghozzá nem mással, mint Leah Hope Eastbrookkal. Leah-val azt hiszem akkor kezdtem el beszélgetni, mikor a Keep calm I'm going to be a vet megalakult, az első és a jelenlegei dizit is neki köszönhetem. Azonban rendszeres, mindennapos csak nemrégiben, még a tanév első félévében lett köztünk a kapcsolat, marhaságokról és komoly dolgokról egyaránt beszéltünk - pl. igen jól esett, mikor feldobta egy-egy unalmas, bealvós előadásomat. :D
A második félév elején épp azon voltam, hogy megkérdezem, nem akar-e valamikor találkozni - elvégre szomorú lenne kihasználatlanul hagyni, hogy mindketten Pesten lakunk, ráadásul relatíve közel is egymáshoz -, mikor írta, hogy egyébként mit csinálok szerdánként. Végül ez a nap sztornó lett, mert akkor egész nap suliban vagyok - utolsó pillanatban beraktak még késő délutánra egy faktot -, de gyorsan átrendeztük a dolgokat, 25-e csütörtökre pedig meg is beszéltük a találkát. Mivel aznap nekem egy négyórás anatómia előadásom, illetőleg egy kétórás biomatek gyakorlatom van, enni viszont nincs időm közben, stílusosan a lakhelyeink közötti Mekiben beszéltünk meg egy találkát, amihez felkészítettem Leah-t, hogy először életet kell lehelnie belém, mert agyilag le leszek szívva, üres hassal meg még annyira sem tudok gondolkodni. Tehát a kezdő program megvolt, aztán úgy volt, hogy a többit improvizáljuk. (Spoiler alert: végül nem igazán jött össze a tovább menetel.)
Fura volt, mert a tali hetében kedden és szerdán is úgy keltem, hogy már csütörtök van, szóval igen, sejthetitek, hogy eléggé izgatott voltam. Mondjuk szerencsére a másik oldalról jött a megerősítés, hogy Leah is, így nem éreztem különcnek magam. Aztán egyszercsak hurrá, csütörtök! Azért még az előadásom és a gyakorlatom alatt is beszéltünk, bár előbbire egyébként sem tudtam normálisan figyelni, mert mellettem egy barátom végig dumált, tökéletesen kizárva a dékán csengő hangját. 
Már akkor tudtam, hogy késni fogok a Mekiből, mikor a gyak.vezetőm tíz perccel tovább tartotta a csodás biomatekot, majd a külföldi hallgatók néhány díszpéldánya baszakodott előttem a bankautomatánál. A metrón szóltam neki, hogy a karma keresztbe tett, a villamoson meg - mikor ő már megérkezett a találkozási ponthoz - azt tárgyaltuk, hogy mikor látja meg végre a csodás, vadiúj, sárga-fekete járművet. Hála az égnek, elegáns 10 perces (10 perc volt?) késéssel végül megérkeztem, ki is szúrtuk egymást, jött az ölelés és az örömködés. Kicsit féltem, mert a legelső bloggertalimon Bia Joyjal kellett némi idő, míg feloldódott a hangulat, itt azonban nem volt ez, kb. azonnal kötetlenül, folyamatosan, kínos szünetek nélkül kezdtünk dumálni. (De szólj, ha nem! :D)
A Mekiben rendeltünk egy jó nagy adag kaját, természetesen a kihagyhatatlan McFreeze sem maradhatott el. Ahogy fentebb lespoilereztem, nem mentünk sehova, jó pár órán keresztül beszélgettünk úgy igazából mindenről. Blogger, magánélet, vidám és szomorú dolgok, suli, barátok, estébé. Közben a sültrumplik belekerültek a fagyiba, a BigMac és a sajtburger is elfogyott, kint meg besötétedett. 
Nagyjából olyan hét-fél nyolc körül váltunk el, Leah a villamos megálló felé indult, én meg gyalog a koliba, lévén az nekem csak egy megállóra volt, amit mindig sétálva tettem meg. Részemről az egyszerű program ellenére marha jól éreztem magam és remélem, a következő talit hamarosan ismét meg tudjuk ejteni. (Utána és azóta is beszéltünk facebookon, szóval nem üldöztem el magamtól, amit jó jelnek veszek! :3
Nektek van olyan blogos barátotok, akivel már találkoztatok? Milyen volt? Esetleg van olyan, akinek tervbe van valakivel egy tali? : )

Hamarosan jövök pár bejegyzéssel, többek között a Shadowhunters sorozatajánlóval és egy nagyadag agyfasz kiadásával, a Prológus prológus hátán projekt következő darabjával, ami legyen meglepi, illetve az oldalsávban látható novellasorozat első részével, ami egyébként Wattpaden is olvasható lesz. ^^

Prológus prológus hátán #1

 2016. február 20.       0 megjegyzés

Ciaossu!


Ahogy a címből már sejthetitek, egy új projektbe fogtam bele, mely a 10 címes bejegyzés írása közben fogant meg bennem. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon a Catching Sunshine befejezése (illetve a Tükörkép előrehaladása) után melyik ötletemet valósítsam meg, ám ezidáig képtelen voltam dönteni. Így úgy határoztam, ezt rátok hagyom. Az elkövetkezendő időszakban a fent említett bejegyzés történeteinek prológusait fogom megírni és elétek tárni (kivétel: Researching Honey, Chasing the Twins /ezeknek nincs prológusa/, Visszhang /ezt mindenképpen elnapolom/, Apja lánya /mivel ugye novella/ és lehet, hogy a Hét is ide fog kerülni, mert az is jóval későbbi tervem), mindennek a végén pedig egy bejegyzésbe gyűjtöm majd őket, illetve kiteszek egy szavazást. Azt persze előre bocsájtom, hogy elképzelhető az is, hogy végül a szavazatokat figyelmen kívül hagyva fogok dönteni, mert a prológusok írása közben számomra is körvonalazódik, hogy melyik történet áll majd hozzám a legközelebb. Mindenesetre nagyon izgatott vagyok, mi fog ebből kisülni! ^^
Szóval, vágjunk is bele!

10 napos anime kihívás - 10. nap

 2016. január 26.       2 megjegyzés

10. Egy anime, ami számodra valóságos


1. Az anime
Assassination Classroom. Ha megnézzük az alaptörténetet, azaz hogy egy csapat 15 éves diáknak kell megölnie a nem evilági létformájú, fura polipszerű, majdnem halhatatlan osztályfőnökük, semmi valósághű nincs benne. Azonban az anime ezen belül olyan kérdéseket boncolgat, amik nagyon is jelen vannak a  világban, és ugyanúgy megtalálhatók egy osztályon/iskolán belül, mint nemzetek között. Egyrészt elképesztően szórakoztató, másrészt elgondolkodtató, az ilyen kombinációkat pedig imádom.


2. A kedvenc szereplőd ebből az animéből?
Koro-sensei. Valódi neve nem volt, a diákok a japán korosenai, azaz halhatatlan szóból alkották meg. Ő egy nagyon rejtélyes figura, hiszen ereje demonstrációjaként elpusztította a Holdat, majd közölte, hogy a Föld is hamarosan erre a sorsra jut. De valamiért adott egy évnyi haladékot, és ugyancsak ismeretlen okokból egy alsó-középiskola hulladék osztályának ofője akart lenni. Senki sem tudja, mit miért tett, de egyvalami biztos: Koro-sensei a világ legjobb tanára. Külön-külön odafigyel az osztálya minden tanulójára, és nemcsak a tananyagra, hanem az életre is tanítja őket, megismerteti velük az erősségeiket és a gyengeségeiket is, mindenkinél jobban hisz bennük, az oktatási módszerei pedig elképesztőek. Mindenki olyan tanárt érdemelne, mint ő! ^^

3. A legkevésbé kedvelt karaktered?
Takaoka Akira. A megjelenése első perceiben egy kedves, vicces, jófej tanárnak tűnt, akire a diákok úgy hivatkoztak, hogy apaként viselkedik. Azonban nagyon gyorsan fény derült lénye igazi természetére, és egy valódi pszichopata állat mutatkozott meg, aki lelkiismeret furdalás nélkül bántalmazott egy csapat fiatalt, teljesen mindegy, milyen neműek. Gusztustalan!

4. Kedvenc jelenet?
Mikor Okinawán a diákoknak majdnem sikerült megölniük Koro-senseit, elképesztő egy terv volt. Illetve amikor Nagisa bedurvult az anime végén. Amilyen kicsi kölyök, olyan hatalmas rejtett tehetsége van.

5. Egy halott szereplő, akit visszahoznál?
Nem volt halott.

6. Egy szereplő, akit szívesen megöltél volna?
Takaoka Akira.

7. Egy szereplő, akinek a stílusától legszívesebben a falra másztál volna?
Again, Takaoka.

8. Egy szereplő, akinek szívesen a bőrébe bújnál? 
Inkább azt mondanám, hogy én is nagyon szívesen lennék tagja ennek a bizonyos 3-E osztálynak. ^^

9. Egy szereplő, akiről sokkal többet szerettél volna megtudni?
Koro-sensei. Mint említettem, nagyon rejtélyes egy alak, és mindössze az első részekben volt utalás a múltjára, egyébként semmi nem derül ki róla. Illetve a diákok két másik bérgyilkos-képző tanáráról, Karasumáról és Ribanc-senseiről is szeretnék megtudni még néhány dolgot. 

10. Egy helyszín, amely az animében szerepel, és szeretnéd megnézni?
Japán, Hawaii

10 cím

 2016. január 18.       2 megjegyzés

Ciaossu!


Pár blogon láttam már mindenféle írós kihívásokat, a legtöbbjüket nagyon szívesen megcsinálnám, ha lenne időm rá. (Mit időm? Ha lenne életem!) Viszont az egyik ilyen kihívás első napjának feladata nagyon megtetszett, habár nem gondoltam, hogy sikerre tudom vinni - aztán meglepődtem magamon. A feladat 10 olyan történet címének leírása volt, amit szívesen megírnék. Ezek közül jó néhány kezdetleges fülszövegét olvashattátok, így most egy kicsit más irányból mutatnám be őket. ^^

1. Aljas nyolcas
HANGULAT
Aki ismerősöm a blogos facebook profilomon, az már jó néhány ehhez kapcsolatos információval találkozhatott, ugyanis a történet ötlete csúnyán befészkelte magát a tudatomba és egyáltalán nem hagy nyugodni. Műfaját tekintve sci-fi, középpontban az egyik szívszerelem tudományágam, a genetika, illetve a kimérák állnak. Egy kutatócsoport - aminek még nem találtam nevet - a nem túl távoli jövőben egy elbaltázott kísérlet következményeként létrejött és elszaporodott mutáns embereket vadásztatja le ember-állat kiméráival. A főszereplő lány, Jaylyn is egy közülük, ám egy sikertelen akciója utáni likvidálási parancs, illetve a legelső létrehozott - és halálra ítélt - kiméra miatt rá kell jönnie, hogy nem minden az, aminek látszik, és hogy a világ nem csak egy ketrecből áll. Köszönhetően ennek az ötletnek, az állat-mániám is felszínre törhet, és bár még nem kezdtem bele, nagyon érdekel, mit tudnék kihozni belőle. ^^

2. Utóirat: Nathaniel halott
HANGULAT
Ez a történet már a blogon is megjelent, illetve ha valaki olvasta a 10 napos anime kihívásom, ott is találkozhatott vele. Maga a főszereplő, Nate/Nathaniel ugyanis az egyik kedvenc animém, a Kuroko no Basket egyik kulcsszereplője mintájára, amolyan párhuzamként lett felépítve (a KnB-ről írt fanficem egyik mellékszereplője lett), később azonban önálló karakterré formálódott, aki saját történetet követelt magának. (Először csak egy novellát. De telhetetlen a kis szemét.) Nate multiplex személyiségzavarban szenvedő srác, akinek az egész élete csakis a győzelemből áll, viszont ha ezt elveszik tőle, bármikor összeroppanhat, az eredeti személyisége pedig feltörik belőle. A történetét levelek formában írja le egy lánynak, Brittany Bright-nak, és mindegyiknek ugyanaz a vége - a cím. Kivéve egynek. És itt kezdődik a történet. 
Bevallom őszintén, nagyon érdekelnek a pszichés betegségek, az, hogy valaki hogyan birkózik meg vele, milyen emberré válik miatta, milyen hatással van a környezetére, illetve az rá. És bár pont emiatt lenne nagy kihívás megírni, biztosan a közeljövőben fogom megvalósítani. 

3. A maffia csókja/Il Distruttivo/A Pusztító/Egy szál vörös rózsa
HANGULAT
Japán mellett hatalmas szerelmem Olaszország, imádom a kultúráját, a tájait, az ételeit, a történelmét, a maffia pedig egy olyan ága volt a dolognak, ami mindig is nagyon érdekelt. (Mint a Keresztapa.) Így egyszer mindenképpen írni akartam valamit a Cosa Nostrával a középpontban, az alapötlet pedig már jó pár éve megfogant bennem, és azóta is csak kisebb változtatásokon esett át. Bár az akció és némi romantika - habár inkább a testiségre megy rá - is bőven szerepet fog kapni benne, de inkább a maffián belüli konfliktusokra szeretném kihegyezni, az egyes családok összetartására vagy épp ellenségeskedésére. Az olyan dolgokra, amik a vértől és a rengeteg illegális ügylettől nem látszódnak, csak a vezetők tudják, mi van a háttérben. Remélem, a főszereplő, Mira, illetve a két - amerikai és olasz - maffiózó hozzásegít majd ehhez. (És nem, nem szerelmi háromszög gyanús. Szimplán azért, mert utálom a szerelmi háromszögeket.)

4. Researching Honey
HANGULAT
A Catching Sunshine után egy nagyon rövid, alig pár - pontosan hét - fejezetes történetet, azaz Sunny húgának, Honeynak a történetét szeretném megírni. A lány karakterét a kedvenc sorozatom egyik karaktere, a kocka biológus, Cosima ihlette, és akárcsak az Aljas nyolcasban, úgy itt is nagy szerepe lesz a tudománynak. Azonban itt a savantok DNS-ére, a lélektársi kapcsolatok miértjére lesz helyezve a hangsúly, avagy valami olyanról fogok írni, ami nem is létezik, és nem is lehet túl hitelesre venni, tekintve, hogy a DNS legnagyobb része még felfedezetlen a mai világ előtt. És természetesen mindezt egy inkább aranyosnak és tipikusnak nevezhető, "nagy testvérétől" eltérően mindenféle akciótól mentes romantikus keret veszi körül, melynek középpontjában egy skandináv fiú áll, akinek gőze sincs arról, hogy miért tud láthatatlanná válni.

5. Visszhang
HANGULAT
Hogy mikor is kezdtem el rajongani a kalózokért? Valamikor általánosban, amikor egy irodalmi versenyen a nyereményem egy kalózokról szóló regény volt. Éppen ezért már nagyon régóta szeretnék egy ilyen történetet írni, elhelyezve egy fantasy világban, ahol az elengedhetetlen szirének mellett sárkányok is felbukkannak. (Mert sárkányok mindenhova kellenek. Sárkányok léteznek. És imádom a sárkányokat. Pont.) Főszerepben egy lázadó hercegnő, Titania, rövidítve Nia és hűséges feketepárduca áll, akik a lány furcsa látomásait követve kötnek ki egy kalózhajón, sok más vele egycipőben járó, különc figura társaságában. Azonban a kaland és a fantázia kibontakoztatása mellett nagy hangsúly kerülne az anya-lánya kapcsolatra is. Mivel a szűk családi körömet egyedül anyukám jelenti számomra, ez a kapcsolat különösen fontos nekem, és mivel egy-egy történetben szeretem kidomborítani az egyes emberi kötelékeket (már amelyikben szükségesnek érzem), így ezúttal ennek jött el az ideje.

6. Chasing the Twins
HANGULAT
Ismét egy fanfiction, azonban az eddig nem volt publikus, hogy ennek is köze van a Lélektársak trilógiához (mert ebből jóóó sok mindent ki lehet hozni :'3). Ha a Visszhangban anya-lánya kapcsolat volt, akkor ebben testvéri, illetve komplett családi kapcsolatok. A főszereplő fiú-lány ikerpárból a lány megtalálja a lélektársát, aki viszont nem az az édes, törődő pasi, akinek látszik, a komplett família pedig hirtelen egy koreai bűnszervezet célkeresztjében, majd a Benedict családdal való különleges kapcsolatuk lévén (mert természetesen ők sem hiányozhatnak!) egy tanúvédelmi program közepén találják magukat. A történetben nagy hangsúly lesz az utazáson is, illetve különböző, egymástól teljesen eltérű kultúrájú tájak látogatásán - gyakorlatilag minden olyan hely meg lesz jelenítve, amikbe valaha beleszerelmesedtem. Ráadásul maga a tanúvédelem is mindig érdekelt, így legalább mélyre áshatom magam abban is. (Az FBI honlapján már úgyis ismerős vagyok.)

7. Hét
HANGULAT
A hét főbűn és a hét erény áll a középpontban egy steampunk elemekkel tarkított fantasy történetben. Platón szerint az emberek valaha kétarcú, négykarú és négylábú lények voltak, ám Zeusz túlzottan erősnek ítélte meg őket, ezért szétválasztotta őket, így most mindenkinek meg kell találnia a másik felét a világban. Erre a mítoszra épül a történet, melyben hét, átokkal súlytott fiatal vág neki az ismeretlennek, hogy megtalálják azt, ami megtörheti a hét főbűn súlyát. Az a valami lehet élő, élettelen, egy személy, állat, egy tárgy, valójában még ők sem tudják, mindössze egy-egy pársoros versike szolgál útmutatóként. És van-e valami, amit esetleg kidomborítanék benne? Nincsen. Pusztán szórakozás, tetszett, mikor az egyik hang a fejemben feldobta ezt az ötletet. ^^

8. Fekete hattyú
HANGULAT
Ez itt Riri anime-imádatának kivetülése lenne. Az első hosszabb terjedelmű írásom is egy anime fanfic volt, és nemrégiben arra jutottam, hogy egy AU-val a későbbiekben (vagy sokkal hamarabb) ismét megpróbálkoznék. Az alapmű elköltözne Japánból máshova - bár a főszereplő japán nemzetiségű lenne -, és azok a karakterek, akiket szeretnék megtartani, más nevet/kinézetet kapnának. Az anime kihívás egyik napjánál azt hiszem kifejtettem, hogy legtöbbször a mellékszereplők soha el nem mondott történetei érdekelnek a leginkább, amikre csak nagyvonalakban utalgatnak, ha szerencsénk van. Nos, ezúttal egy ilyen szálat fejtenék ki a saját elképzeléseim alapján. Nem akarom ráerőltetni senkire az animék iránti szeretetemet, de talán ezzel a nézőponttal be tudnám mutatni másoknak, hogy ami véresnek, durvának és teljességgel értelmetlennek hat, annak igenis lehet mélyebb jelentése. (Mint pl. a Battle Royale-nak. Mert a gyilkosságok ott is csak egy mázat képeznek, amin vagy átlát valaki, vagy nem. Ez utóbbi elég sajnálatos.) Az adott anime szereplőinek mind szószerinti, mind átvitt értelemben maszkot kell viselnie. Egy titok miatt pedig a saját verzióm főszereplője ugyanerre kényszerülne.

9. The untitled vetmed project 
HANGULAT
Mindig is meg akartam próbálkozni egy egyszerű romantikus történettel. Aztán rájöttem, hogy ez nekem nem megy. Egyszerűen nem tudok kitalálni semmilyen csavart, semmi olyan pluszt, ami számomra érdekessé tenné. Félreértés ne essék, szeretem az ilyen sztorikat könyvben és blogban is, de nem érzem úgy, hogy a hétköznapisága miatt nekem menne az írása. Talán mert kicsi korom óta a Marvel, a DC, az animék, a sci-fik világa varázsol el újra és újra, nem tudom. Vagy mert ismerem a saját, hétköznapi életemet, és nem hinném, hogy valami hasonló mást érdekelne. Így másik variáció mellett döntöttem. Egyszerű romantikus történet, ahol a főhősnő beleszeret valamilyen misztikus lénybe. És hogy ismét felbukkanjon valamilyen szenvedélyem, az a bizonyos főhősnő állatorvostan-hallgató lenne. Ez a két dolog biztos. Meg az, hogy a cím angol lesz. Ugyanis hiába szeretem jobban a magyar címeket, vannak olyan esetek, ahol a külföldi egyszerűen jobban hangzik és jobban megfog. 

10. Apja lánya
HANGULAT
Ez az utolsó egy novella, pontosabban egy levél. Végzős évem nyarán írtam egy hasonlót édesapámnak, akkor még a felvesznek-nem vesznek fel/a nyomdokaidba léphetek-e vagy nem gondolatok tették ki a jövőképem nagy részét, hisz amióta csak az eszemet tudom, mindig is állatorvos akartam lenni. Számomra ez az abszolút álomszakma, minden nehézségével és szépségével, nem tudnám elképzelni, hogy bármi más legyek. Azóta eltelt két és fél év, velem rengeteg minden történt. Többek között annak az embernek a lábnyomát követhetem, akire a legjobban felnéztem és akinek túl keveset mondtam, mennyire szeretem és milyen büszke vagyok rá. 
(Mert a rákbetegekről szóló történetek nem egy első, igaz szerelemről, vagy a hatalmas, végső önmegvalósításról szólnak. Igen, megváltoztatják az életed. De közben a lényed legnagyobb részét is kivágják...)

Nos, ennyi lettem volna, nektek hogy tetszett? Van olyan ötlet ezek közül, ami megfogott titeket? Sajnos a teljes kihívást illeti, linket nem tudok küldeni, mert nem vagyok rendszeres olvasója a blogoknak, amiken láttam, csak facebookon jöttek szembe velem. Viszont ha van kedvetek, töltsétek ki ezt a 10 címes részt ti is, én igazán jól szórakoztam közben. ^^
Ha az istenek így úgy akarják, 25-én végre végzek a vizsgáimmal - így is háromszor csúsztattam el az utolsót -, és akkor az anime kihívást is be tudom fejezni, illetve készülök egy-két sorozatértékeléssel, plusz egy személyes jellegű cikkel is. Illetve ennek a bejegyzésnek a hatására egy kisebb projekt is körvonalazódni kezdett bennem, aztán majd meglátjuk, azzal mi lesz. :)

10 napos anime kihívás - 8. és 9. nap

 2016. január 12.       0 megjegyzés

8. Egy anime, amit nem szeretsz


1. Az anime
Inuyasha. Animések között ez elég alapműnek számít, éppen ezért néztem bele anno, mondván, hogy csak ne maradjon már ki az életemből, nem igaz? Aztán úgy döntöttem, inkább kimaradhat. Fogalmam sincs, miért, de egyáltalán nem jött be, három részt néztem belőle, és kész, ennyi, végeztem. Szerencsére elég sokan úgy vannak vele, hogy ez egy nagyon szuper dolog, és én örülök ennek. De ha alapművekről van szó, maradok a Naruto/Bleach/One Piece hármasnál. ^^
Mivel alig láttam belőle valamit, semmilyen további kérdésre nem tudnék válaszolni, így a 9. napot is meghoztam mára.

9. Egy anime, amit valaki más ajánlott neked


1. Az anime
Katekyou Hitman Reborn. A legjobb barátnőm ajánlotta, habár rögtön azzal kezdte, hogy ne merjem feladni, mert csak 25 rész után indulnak be igazán a dolgok. Szerencsére így is tettem, is milyen jó is volt! Egyrészt a középpontban egy maffia család, a Vongola áll, az egészet pedig mindenféle picit természetfeletti, enyhén sci-fi elemekkel tűzdelték meg, amit a bűvös hetes szám többszöri megjelenése vesz körbe. És tele van rengeteg elképesztő szereplővel és hasonmásokkal! Sajnáltam, hogy nem vitték végig az animét a manga szálán, illetve hogy a mangát olyan rosszul zárták le.


2. A kedvenc karaktered ebből az animéből?
Yamamoto Takeshi. Egy végtelenül jó kedélyű, vicces, kicsit naiv, baseball mániás srác, aki kezdetben az egész Vongola/maffia dolgot játéknak veszi. Azonban ahogy a szálak egyre bonyolódtak, ő is megvilágosodott - habár ezt nyíltan csak a 10 évvel idősebb énje jelenti ki -, és döntenie kellett, hogy a kedvenc sportját, vagy a kardot választja-e a Vongola Decimo oldalán.

3. A legkevésbé kedvelt karaktered?
Viper. Fura, mikor egy animében, főleg egy 203 résszel rendelkezőnél minden karaktert bírjak valamiért, de itt ez volt a helyzet. Mindenkiben volt valami, ami miatt nem tudtam nem kedvelni, és Viper karakterével is igazán csak az volt a bajom, hogy irritált. Szerencsére Mukuro párszor pofán csapta, olyankor pedig észrevette magát.

4. A kedvenc jeleneted?
A harc a Vongola gyűrűkért, a 25 éves Lambo megjelenése, mikor a jövőbe utaznak és Tsuna találkozik a 10 évvel idősebb Őrzőkkel, a harc a Vongola Primo generációjával. Illetve az összes Spanner és Squalo-Takeshi jelenet. ^^ Ja, és mikor az Arcobalenók felveszik az eredeti, igazi alakjukat.

5. Egy halott szereplő, akit szívesen visszahoznál?
Ha jól emlékszem, nem voltak halott szereplők.

6. Egy szereplő, akit szívesen megöltél volna?
Nem volt ilyen.

7. Egy szereplő, akinek a stílusától legszívesebben a falra másztál volna?
Viper. Illetve, bár fáj a szívemnek leírni, de mikor az ötéves Lambo hisztirohamot kapott. Ő a legcukibb kis boci a világon, ráadásul az unokaöcsémre emlékeztet, de amikor a semmin kezdett el bőgni...

8. Egy szereplő, akinek szívesen a bőrébe bújnál?
Daniela, azaz a Vongola Ottavo. Magyarul a nyolcadik Vongola családfő, és basszus, az egyetlen női Vongola családfő! Nem sokat tudni róla, de milyen menő lehet már egy maffia családot vezetni!

9. Egy szereplő, akiről sokkal többet szerettél volna tudni?
Lambo. Az anime fő szálában mindössze 5 éves a kicsike, azonban vannak jelenetek, ahol feltűnik a 15, illetve a 25 éves énje, engem pedig nagyon érdekelne, hogy - a nyilvánvaló olasz, csajozós macsóságán túl - vajon milyen férfi lett belőle. ^^

10. Egy helyszín, amely szerepel az animében és szeretnéd megnézni?
Japán és Olaszország (mondjuk az utóbbit inkább szeretném újra megnézni).

10 napos anime kihívás - 7. nap

 2016. január 10.       0 megjegyzés

7. Egy anime, amit mindig szívesen újranézel


1. Az anime
Soul Eater. Bár az előző bejegyzésben említette, hogy Death Note-ot is láttam már egy párszor, szerencsére nem az volt az egyetlen a listán. A Soul Eater a KnB mellett szintén hatalmas kedvencem, áldom érte volt ált. sulis osztálytársamat, amiért anno ajánlotta. Kicsit szkeptikusan kezdtem bele, mert a rajzolása nem az a fajta volt, amit én szeretek, de egyáltalán nem bántam meg, hogy félretettem az ellenérzéseim. Rengeteg humorral operál a mű, a poénok mindenféle formája megtalálható benne - és ezeket sosem tudom megunni -, néha viszont meglepően komolyra veszi a figurát. Ahogy a Bleach-nél említettem a crossover fanficem, nos, ez az anime képezte a másik részét a dolognak, ugyanis a főszereplő lány szintén egy fegyvermester volt, akárcsak a Soul Eater szereplőgárdájának fele.


2. A kedvenc szereplőd ebből a mangából?
Death the Kid, azaz a Halál fia (szó szerint). Kid iszonyúan vicces és nagyon beteges szimmeptria mániában szenved, a legváratlanabb helyzetekben tudott teljesen máshogy reagálni a veszélyre, a harcra a szimmetria vagy épp az aszimmetria miatt, mint ahogy azt elváruk volna tőle. Emellett pedig könnyen elfeledkezhettünk arról, hogy mint jövőbeli Halálisten, remek harcos, nagyon okos, icipicit arrogáns, viszont iszonyúan hűséges, és néha túlontúl őszinte. Lényeg a lényeg, Kid abszolút favorit. ^^

3. A legkevésbé kedvelt karaktered?
Nehéz a választás, mert ez tipikusan olyan anime, ahol a jókat és a gonoszokat egyaránt imádtam - főként a humorfaktor miatt. Talán Arachnét, a pókbanyát választanám, szimplán azért, mert utálom a pókokat.

4. Kedvenc jelenet?
Az első három rész, mikor bemutatják a főszereplőket, aztán amikor a csapat összehangolja a lelkeit, a közös harcuk a Démonisten ellen, Medusa kislánnyá alakulása, de még ezen kívül rengeteg olyan volt, ahol remekül szórakoztam és nagyon-nagyon tetszett.

5. Egy halott szereplő, akit visszahoznál?
Az animében nem volt ilyen, igazából nagyrészt halálesetek sem voltak. A mangát pedig nem olvasom, bár azt tudom, hogy Halálisten mester meghal benne, szóval valószínűleg mellette tenném le a voksom. :(

6. Egy szereplő, akit szívesen megöltél volna?
Arachne esetleg. Egy légycsapóval és Chemotox-al. :3 (Habár azt olvastam, hogy Soul megette, so végül is meghalt, erejét pedig így a köz javára fordította. ^^)

7. Egy szereplő, akinek a stílusától legszívesebben a falra másztál volna?
Excalibur, a Szent Kard. Nem mondok semmit, inkább itt van róla egy videó, az mindent elmond. Az elején még rohadt szórakoztató a fájdalmas poénjaival. A harmadik alkalommal viszont azt kívánod, bár soha senki ne húzta volna ki abból a nyomorult kőből!



8. Egy szereplő, akinek szívesen a bőrébe bújnál?
Medusa. Ördögi egy nőszemély - boszorkány -, de az egyik kedvenc karakterem volt. És mondanám még Liz Thompsont, Kid egyik fegyverét, de az ő bőrébe tényleg belebújtam, mikor a fent említett volt osztálytársammal őt és a húgát, Pattyt cosplayeltük egy MondoConon. :D

9. Egy szereplő, akiről sokkal többet szerettél volna megtudni?
Az összes Halálkasza, főként Marie, illetve Franken Stein, plusz Tsubaki. Ó, és Maka anyukája! Ki az isten az a nő?!

10. Egy helyszín, amely a mangában szerepel, és szeretnéd megnézni?
Halálváros és az Akadémia

10 napos anime kihívás - 6. nap

 2016. január 9.       0 megjegyzés

Ciaossu!


Picit megcsúsztam... hát, úgy mindennel, többek között a kihívással is. Ennek oka, hogy tegnap vizsgáztam, előtte pedig három napig szinte egyfolytában tanultam, ki se látszódtam a diasorok és a jegyzeteim mögül. De most ismét visszatértem, hogy aztán jövő héten megint eltűnhessek! :3 (I love vizsgaidősuck so much!)

6. Egy anime, ami nagy hatással volt rád


1. Az anime
Death Note. Oké, ha bárki valaha is úgy érezné, hogy pillanatnyi idegállapotában be akar pillantani egy animébe, az legyen ez! Te jó ég! Nem tudom, hányszor néztem már végig, de kétségkívül egy mesterműről van szó. Hogy miért volt rám nagy hatással, annak az az egyszerű oka, hogy rengeteg morális, etikai kérdést vet fel, és egy olyan stratégiai párharc megy végbe benne, amit első alkalommal tátott szájjal követtem végig (és csak a sokadikra sikerült megértenem a gondolkodásmódjukat).


2. A kedvenc szereplőd ebből az animéből?
L. Ugyanolyan rejtélyes, akárcsak egy kezdőbetűből álló neve, hiszen alig tudunk meg valamit a múltjából, és a fene egye meg, az igazi kilétére is csak egyetlen személy jött rá (és ofkorsz nem árulta el senkinek, még a nézőknek sem!). De emellett a világ egyik legjobb nyomozója, egy igazi, hamisíthatatlan, édességmániás, különc zseni, aki a maga fura módján rettentő szórakoztató volt, ráadásul nem kevés önkritikával is rendelkezett. És úgy halt meg, hogy tudta, mi lesz vele...

3. A legkevésbé kedvelt karaktered?
Near. L-nek két követője/örököse volt, N-né volt a végső megtiszteltetés, hogy leleplezhette Kirát, de egyszerűen olyan idegesítően arrogáns volt... Jó néhány alkalommal le akartam csapni, hogy a nyilvánvaló ész mellé egy kis modort és kussolási képességek verjek bele.

4. Kedvenc jelenet?
Nehéz választani, de talán azok, amiknél párhuzamosan mutatják Light és L párharcát, a gondolkodásmódjukat, és hogy hogyan próbálnak túljutni a másik eszén. És mikor Ryuk almát eszik. :3

5. Egy halott szereplő, akit visszahoznál?
L. Egyértelmű. És mellette Rem.

6. Egy szereplő, akit szívesen megöltél volna?
Near.

7. Egy szereplő, akinek a stílusától legszívesebben a falra másztál volna?
Amane Misa párszor az őrületbe kergetett a fangirlségével és a túlzott naivitásával. Illetve a drága Yagami Light idegösszeroppanása az anime végén még tőle, az új világ önjelölt istenétől is picikét sok(k) volt.

8. Egy szereplő, akinek szívesen a bőrébe bújnál?
Igazság szerint nincs ilyen. Habár az igazán érdekelne, hogy néha mi játszódott le L agyában.

9. Egy szereplő, akiről sokkal többet szerettél volna megtudni?
L, Mello és minden ellenszemvem ellenére Near. Hármuknak közös múltja volt, ami nagyon-nagyon érdekelne.

10. Egy helyszín, amely az animében szerepel, és szeretnéd megnézni?
As always: Japán.

10 napos anime kihívás - 5. nap

 2016. január 5.       0 megjegyzés

5. Egy anime, amelyben a sport van a középpontban


1. Az anime
Kuroko no Basket. A legkönnyebb választás, hiszen amellett, hogy a kosárlabda van benne a középpontban, ez az egyik kedvenc animém, és alig vártam, hogy írhassak róla. Nem mellesleg pedig ezt a sportot is részben a KnB miatt szerettem meg.


2. A kedvenc szereplőd ebből a mangából?
Akashi Seijuurou. Ő az egyik legkomplexebb karakter az animében, és bár van némi őrült, szadista hajlama és győzelem kényszere, ezt konkértan egy pszichiátriai kórképpel támasztották alá - Sei-chan ugyanis multiplex személyiségű. Az ő kosarazással kapcsolatos háttértörténete volt pont emiatt a legérdekesebb, ráadásul a különleges családi helyzetét is megismerhettük, a történet végére pedig nem semmi változáson ment keresztül. Ó, és nem mellesleg a hangját a kedvenc japán szinkronszínészem, Hiroshi Kamiya kölcsönzi, így még jobban oda és vissza voltam tőle. (Mert az a férfi az élő bizonyíték arra, hogy valakinek csak a hangjába is bele lehet zúgni...)

3. A legkevésbé kedvelt karaktered?
Haizaki Shuugou. Perverz, bunkó, gátlástalan rohadék. Még a gonoszabb karaktereket is bírtam az animében, mert... hogy is mondjam... szerettem utálni őket, de ez a srác. Hát, ő kihúzta a kibaszott gyufát.

4. Kedvenc jelenet?
Amikor Riko a legelső részben elkiáltotta magát, hogy "pólókat le!", mikor megtalálták Tetsuya Nigou-t egy dobozban, a Csodák Generációjának összegyűlése (Rita barátosném aláírhatja, hogy szó szerint sikítottam ennél a jelenetnél), Akashi története és mikor utána a két énje beszélgetett, és természetesen a Seirin győzelme.

5. Egy halott szereplő, akit visszahoznál?
Nein halott, ez nem az az anime.

6. Egy szereplő, akit szívesen megöltél volna?
Nem volt ilyen, bár Haizakit néhányszor felrúgtam volna.

7. Egy szereplő, akinek a stílusától legszívesebben a falra másztál volna?
Hayakawa Mitsuhiro. Ő egy nagyon aranyos, jószívű srác, aki mindig tele volt energiával. Ám emellett pösze is volt és szó szerint köpte a szavakat, hosszútávon pedig ezzel felhúzta a belső hallójáratomat.

8. Egy szereplő, akinek szívesen a bőrébe bújnál?
Aida Riko. Habár nehéz választás, ugyanis ebben az animében fordult elő velem életemben először, hogy az összes női szereplőt bírtam. De Rikóban azt imádom, hogy nagyon okos, középiskolásként képes úgy edzeni egy csapatot, mint a nála háromszor idősebb edzők, és simán kordában tartja azt a sokszor kezelhetetlen bagázst. ^^

9. Egy szereplő, akiről sokkal többet szerettél volna megtudni?
Akashi Seijuurou. Mert belőle soha nem elég. Ja, és azt fentebb kifelejtettem, hogy ő az egyik oka annak, amiért az egyik tervben lévő történetem főszereplője, Nate Vernon megszületett, ugyanis Nate eredetileg egy KnB fanfiction mellékszereplője volt. :3

10. Egy helyszín, amely a mangában szerepel, és szeretnéd megnézni?
Tokió, Los Angeles.

10 napos anime kihívás - 4. nap

 2016. január 4.       0 megjegyzés

4. Egy anime, amely kitalált világban/országban/városban játszódik


1. Az anime
Bleach. Sokáig gondolkoztam azon, hogy vajon melyiket válasszam, hiszen annyi ilyen van, de végül mégis egy régi klasszikusra esett a voksom. Ráadásul két kitalált világ és egy kitalált város van benne, szóval még túl is lett teljesítve a dolog. ^^




2. A kedvenc szereplőd ebből az animéből? 
Grimmjow Jaegerjaques. A tipikus nem is olyan rossz fiú karakter, a kis 6-os Espada. Egyáltalán nem értékelte, ha megmondták neki, mit csináljon, legtöbbször ment a saját feje után, azt tette, ami neki jól esett és ahogy jónak látta. Hiába állt a rosszak oldalán, sokkal inkább segítette a főszereplőt az összetűzéseik során, mint hátráltatta, a mangában pedig a világa védelméért ténylegesen átállt az oldalukra. 
De mellette még ott van Kyouraku Shunsui, Abarai Renji, Kuchiki Byakuka, Zaraki Kenpachi, Hitsugaya Toshiro és Urahara Kisuke is. Mivel a Narutóhoz hasonlóan itt is egy rohadt hosszú, és máig be nem fejezett történetről van szó, rengeteg lenyűgöző karakter bukkant fel az évek során. ^^

3. A legkevésbé kedvelt karaktered?
Kurotsuchi Mayuri. A Bleach Orochimaruja ő - mert minden nagy animébe/mangába kell egy nagyon bizzar karakter -, csak éppen sokkal rosszabb kiadásban. Mikor legelőször láttam részt a Bleach-ből, pont ő harcolt valakivel, és egy életre leírta magát számomra. Ha egy barátnőm nem ajánlja, tuti, hogy soha nem néztem volna bele...

4. Kedvenc jelenet?
Húha! Mikor Ichigo Shinigamivá változik, mikor megtanulja használni a Bankai-t, majd előhozza a kardja végső formáját. A harca Grimmjow-val és Ulquiorrával. A Primera Espada harca Kyourakuval. Mikor a Vaizardok betoppannak segíteni... És még megannyi! Ó, és még megemlíteném Orihime búcsúját, ugyanis az egyik kedvenc romantikus idézetem az ő szájából hangzik el.
"De jó lenne, ha egy helyett öt életem lenne! Akkor öt különböző városba születnék, és öt különböző ország ételeit ehetném, és öt különböző munkám lehetne, és ötször szerethetnék ugyanabba az emberbe."
5. Egy halott szereplő, akit visszahoznál?
Ichimaru Gin. Álnok kígyó. Ellenség. Áruló. Valaki, akiről az igazság csak a halálakor derült ki, és akiről valamiért végig tudtam, hogy nem az, akinek mondja magát. És annyira, de annyira bőgtem, mikor az utolsó szavai elhangzottak...

6. Egy szereplő, akit szívesen megöltél volna?
Hát, Aizen Sousukét jóó sok epizódon keresztül meg tudtam volna fojtani. Egyébként az a helyzet ezzel az animével, hogy ha voltak is olyanok, akikre azt mondtam, hogy "Ugyan nyírjátok már ki őt! Ideje lenne!", akkor... nagy valószínűséggel ki is lett nyírva.

7. Egy szereplő, akinek a stílusától legszívesebben a falra másztál volna?
Kurosaki Ichigo. Igen, ő, Eperke (note: az ichigo magyarul epret jelent), a főszereplő. És alapjáraton semmi bajom vele, sőt a problémámról még csak nem is ő tehet, hanem a mangaka, aki megalkotta. Szóval tőle kérdezném, hogy miért? Miért kell ilyen cseszettül erősre, legyőzhetetlenre, ellenfelekkel nem rendelkezőre csinálni szerencsétlen gyereket? Mikor Shinigami lett, kiderült, hogy már félig is az volt. Aztán megjelentek az Espadák és a Vaizardok, mire hoppá! Eperkének is lett belső lidérce! Elvesztette az erejét? Semmi gáz! Jöttek a Fullbringerek, és ofkorsz, Ichi is egy volt közülük! Aztán szegény karakter végleg elvesztett, mikor kiderült, hogy Quincy vér is van benne... MI AZ ISTEN VAN ENNEK A SZÜLEIVEL?!

8. Egy szereplő, akinek szívesen a bőrébe bújnál?
Shihouin Yoruichi és Kuchiki Rukia. Nincs rá szó, mennyire bírom ezt a két nőt! Igazság szerint Yoruichiben van valami, ami anyukámra emlékeztet, Rukiának meg külön pacsi jár a Chappy nyuszi imádatáért!

9. Egy szereplő, akiről sokkal többet szerettél volna megtudni?
Kurosaki Isshin. Először csak egy tök komolytalan apa képében tűnik fel, de végül kiderül, hogy sokkal több annál. Mivel már egy ideje nem követem a mangát (várok az anime folytatására helyette), ezért nem tudom, pontosan mennyi derült ki róla, de nagyon kíváncsi lennék sokkal többre a múltjából. Illetve arra is, hogyan találkozott a feleségével. 

10. Egy helyszín, amely az animében szerepel, és szeretnéd megnézni?
Soul Society, azon belül is Seireitei, azaz magyarul a Lelkek Világa és a Tiszta Lelkek Városa. Igazából annyira lenyűgözött ez az anime, és a benne felépített Shinigami (magyarul halálisten) világ, hogy a legelső fanficemben (ami egyébként egy crossover fanfic volt egy másik animével) is nagy szerepet kapott. :)