2012.05.28.

 2016. május 28.       7 megjegyzés
Minden év május 28-án egy levelet szoktam írni apukámnak, amiben elmesélem neki, hogy telt az évem, mi történt velem a legutóbbi május 28-a óta. Azonban az alábbi nem tőlem, hanem az egyik legjobb barátjától származik, aki úgy ismerte őt, ahogy én sohasem fogom - nem azért, mert nem álltunk közel, hanem mert hihetetlen volt szembesülni azzal, hogy az én türelmes, nyugodt, visszafogott apukám milyen volt annyi idősen, mint most én. :)
A cikk a Kamarai Állatorvos 2012. év 1. számában lelhető fel eredetiben. 

Egy megkésett levél