3/2 - #haljmegmáskor

 2018. július 14.       0 megjegyzés

Sziasztok!


Ha annyiszor jártam volna erre, ahányszor azt fejben megtettem, valószínűleg nem ez lenne fél év után az első bejegyzésem. 🤦🏼‍♀️ Ahogy a címből is kitalálhatjátok, végeztem a harmadik évem második félévével is, hivatalosan is negyedéves lettem és már láthatom a fényt egyetemi tanulmányaim végtelen hosszú alagútjának végén. Éljen! 💪🏻 És amit a cím szintén elárul, hogy eme harmadik évem második féléve volt a fő indok arra, amiért nem toltam erre a baba képem. Tudom, hogy már egy csomószor jöttem azzal, hogy suli, tanulás, bla-bla-bla, de én mondom nektek, ennél durvább szemeszterem még életemben nem volt (most hallom, ahogy valahol a távolban felsír egy ötödéves...). Amellett, hogy rohadt sok órám, gyakorlatom és egy egész napos klinikai napom volt, a fejemben is most kattant be valami, hogy most aztán tényleg odateszem magam és - ahogy szobatársam mondaná - széjjel dikházom ezt a félévet.

Már a félév legelső napjától kezdve ott lebegett a szemem előtt a bűvös gyógyszertan szigorlat. A gyógyszertanról tudni kell, hogy amellett, hogy olyan érzés tanulni, mintha egy telefonkönyvet magolna az ember, nagyon szerettem. Érdekes volt, bár a tananyag rengeteg, azért lehetett tanulni, értettem is és gyakorlatilag ez volt az első tantárgy, amiből önszántamból elmentem javítani. Nem a bukót, hanem egy nem túl rossz jegyet egy még jobbra. Az általános vizsgatapasztalatom pedig az, hogy hiába tanulok rengeteget és lesz relatíve nagy tudásom, magán a vizsgán ennek csak egy töredéke jön ki. Gyógyszertanból pedig jó jegyet szerettem volna
Így aztán kicsi Riri a félév legelső napjától kezdve a tételek felett üldögélt. (Ha azt hiszed, 65 tételt piskóta megtanulni - ahogy én gondoltam naivan - csapd fel a farmakológiát és a hozzá dukáló három könyvet is!)
A szemesztert nehezítette, hogy péntek kivételével mindennap volt valami gyakorlat, amiken meg beugrókat írattak, így amint hazaestem a suliból, állhattam neki másnapra, és ha kicsit mázlim volt, akkor előre is tudtam tanulni. Emellett volt, hogy 12 óráztam az egyetemen, így pedig elég gyorsan eltelt egy nap, aminek a felében előadásokon és gyakokon ültem/álltam/aludtam, kb. hat órát aludtam, másfelet utaztam, másfelet ettem, és tanulni, plusz szórakozni, mert hát egyetemista vagyok és ezek a legszebb éveim és a lehetőségem arra, hogy I G A Z Á N kiéljem magam, maradt három. Átlagot vonva a heteimből kijön, hogy milyen rohadtul változatos napjaim voltak. Ha egy kicsit ki akartam rúgni a hámból, bealudtam délután/kora este két tanulós session között. Élveztem, mert olyan fura szerzet vagyok, aki szeret tanulni, de a félév vége felé teljesen hazavágott, hogy meghalni se volt időm. 🤯
A hatodik félév abból a szempontból nevezhető nálunk vízválasztónak, hogy ekkor kezdünk el élő állatokkal foglalkozni. Vagy legalább élő állatokat látni. Persze nem ügyeleti, vizsgálati meg műtéti szinten, de azért mégis felemelő, hogy kivételesen lélegző, mozgó, hangot kiadó egyedek vannak körülötted, nem egy boncasztal. Ezekre a nagy találkozásokra a klinikai napokon került sor - idén még csak sebészettel és a belgyógyászat bevezető tárgyával, jövőre a felhozatal jelentősen bővülni fog -, amiket vagy az egyetemen töltöttünk kisállatos gyakorlatokkal, vagy a lóklinikán. Számomra igencsak meglepő módon az utóbbit sokkal jobban élveztem, hiába tartottam előre a lovaktól. (Zárójelesen megjegyzem, hogy apukám lovas állatorvos volt, neki köszönhetően régen imádtam ezeket az állatokat - még ha nagy bánatára a lovaglást magát sosem tudtam megszeretni. Aztán hatalmas pofára esés volt, hogy nem minden ló olyan, mint a mieink voltak, akik inkább törték volna ki a saját nyakukat, csak nekünk ne essen bajunk. A többség egyszerűen csak köcsög és már attól feldobja a patáit, ha ránézel. Azóta inkább tisztelettel vegyes félelemmel kezelem őket.) Azokon a hosszú, hétfői napokon viszont mindig kellemesen csalódtam, még akkor is, ha az egyikük megharapott, hiába bizonyultam fasza suttogónak a tizenkilencedik nyelvkihúzásig. Bár ettől még nem fenyeget az a veszély, hogy egy nap majd lovakkal fogok foglalkozni.
Szerencsére azért néha jutott idő a kikapcsolódásra is, bár ezek nagyrészt a barátaimmal töltött, közös filmnézős vagy társasozós punnyadások lettek - meg mert amúgy sem vagyunk kimondott parti állatok.

  1. Az első nagy buli már a félév elején beütött, ez pedig nem volt más, mint a felező 💃🏼🕺, egyetemi éveimben a második. Azt sejtettem előre, hogy nem lesz meg az a fajta hangulat, mint tavaly - azt amúgy sem lehet überelni, túl magasan van a léc -, de ennek ellenére szuperül éreztem magam a harmadéves barátaimmal. Miután pletykálással fűszerezve jól tele ettük és -ittuk magunkat - ingyen koktél rulz -, lecsekkoltuk, hány harmadéves fér fel egy trolira és egy éjszakaira - az összes -, végül a koliban reggelig tomboltunk - kb. egy órát aludtam, aztán kelhettem fel, mert jöttek értem barátnőmék.
  2. Volt egy farsang is, amin a baráti körömmel nem vettünk részt, de a buli így is elért minket, mikor chill Tabuzásunkat megzavarva ("- Az USA alsó szomszédja! - Mit tudom én! - Hát a muchachos! - MEXIKÓ!") berontott hozzánk két részeg alak, akiket végül szó szerint ki kellett tenni a szobából. Valamikor éjfél és hajnali 3 között meg hozzánk tört be egy vandál, aki valószínűleg azt se tudta, milyen évet írunk, de az étkezőasztalunk szívesen lehányta volna - egyszer felejtük el bezárni az ajtót. Egyszer... 🙄
  3. Nem maradhatott el idén sem az egyetemi napok 🐴🍻. Ezúttal sajnos nem volt olyan hiperszuperduper, mint a tavalyi, amit az első naptól fogva végigbuliztunk. Ráadásul az egész már gusztustalan módon az alkoholra épült, egészen egy basic tortaversenytől kezdve a vizes vetélkedőkig, ahol a medence-sörborpálinka kombó már az életveszélyes kategóriába csapott. Egy új esemény, amin harmadmagammal részt vettem - sorcerers of grey magic since 2014 for life aka a szobatársaim - a szombati filmkvíz 📽 volt, amit iszonyatosan élveztem. Tudni kell, hogy elsős korunk óta van egy kis privát filmklubunk a baráti körömmel, így ennek egyik főszervezőjeként nem maradhattunk ki ebből a mókából. Természetesen - mert hát miért is történt volna máshogy - a kvíz során megjelenített filmek igen nagy hányadát nem ismertük, de még így is igen király eredményt értünk el, köszönhetően lenyűgöző filmzenei tudásunknak, tippmix képességeinknek, a mázlinak és a kretén humorunknak. Az egész hetet pedig egy hajnalig tartó baszatáskával koronáztuk meg, ami olyan jól sikerült, hogy majdnem lemaradtam a vasárnapi választásokról. (Aztán meg órákat álltam sorba, mert Békés megye annyira a halál faszán túl, a búzatábla közepén fekszik, hogy az istennek se akarták az ottaniakat szólítani.)
  4. És ahogy az már lenni szokott, állatkerti konferencián is voltam. Sajnos ezúttal csak magamban, mert mindenkinek elfoglaltásai voltak a baráti körömből, ennek ellenére a legjobb döntés volt, hogy elmentem (meg mer’ már be volt fizetve...). A háromból idén voltak a legeslegjobb külföldi előadók, nem mellesleg érteni is kiválóan lehetett őket. A téma is feküdt nekem, hiszen csak emlősökről volt szó, és ami - vagyis aki - az egészet megkoronázta, az egy olyan berlini állatorvosnő volt, aki az életét tengeri emlősöknek szentelte. Életem egyik legmotiválóbb előadását hallgathattam meg általa, hiszen bemutatta, hogy tényleg vannak a világon olyan emberek, akik azzal foglalkoznak, amiért hajlandó lennék feláldozni egy életet és az elsőszülöttemet. 🐬 Még mindig csak vigyorogni tudok, ha eszembe jut az a sok-sok kép, amiket levetített. 🤩 És a konferenciát még emlékezetesebbé tette, hogy összehaverkodtam egy zsiráffal, illetve hosszas türelemjáték után a kiürült kengurusimogató összes kis erszényese odaugrált hozzám. 
Ugyan a napjaim így kívülről elég egyhangúnak tűnhettek, az én időmércémmel rettenetesen gyorsan elrepült ez a félév. Hagyományos értelemben véve nem zajlottak úgy körülöttem a dolgok, hogy azt egy pletyka magazin is megirigyelhette volna, nekem mégis nagyon mozgalmasnak és pörgősnek tűnt, dacára a sok tanulásnak. Ráadásul az iszonyatos terhelést is élveztem, mert nekem ez a hajtás fekszik a legjobban tanulmányi szempontból. Nincsenek üres járatok, nincs unalom, nincs bámészkodás és szusszanásnyi idő sem, így viszont arra sem volt lehetőségem, hogy elcsesszem malmozással az értékes időmet.
Mire kettőt pislantottam, már el is érkezett a rettenet, az ágy alatt bujkáló és sarokból leselkedő szörnyeteg: a vizsgaidősuck😱 Félév elején tett fogadalmam, miszerint a gyógyszertant csinálom meg először, egészen gyorsan dugába dőltek, annyira, hogy azt raktam utoljára. A maradék kilenc vizsgámat meg az első másfél hétre, just for fun. Mert miért ne? 
A gyakjegyes tárgyaim igazán meglepően sikeres eredményekkel zárultak, a faktjaimat időben letudtam, csak a hajtás maradt. És amint az egy bekezdéssel ezelőtt kifejtettem, ebben igazán jó vagyok, ugyanis a másfél hét alatt úgy abszolváltam a vizsgáimat, hogy amellett, hogy nem volt időm idegeskedni rajtuk, még szuperkirályságosnégerségesen is sikerültek. Jó, nem mind, volt egy, aminél eléggé el voltam keseredve (tudod, az az érzés, mikor azt hitted, 4-es lesz, aztán kiderül, hogy 2-es 😅), de a többire meglehetősen büszke voltam. ☺️
Az ezután következő, két és fél hét kálváriát inkább nem részletezném, a lényeg, hogy a teljesen nyugodtból eljutottam a sík ideg fázisig, aztán a vizsga hajnalán, egy szép, keddi napon még 3:55-kor egy bögre fekete teával kicammogtam a tanulóba, hogy átnézzem a bizonytalanabb tételeket. Mindennek a vérnek, izzadságnak és verejtéknek pedig egy gyönyörű, csodálatos, elképesztő a és hihetetlen négyes lett az eredménye, ráadásul egy igencsak rettegett tanárnál. Persze, a sikerhez hozzájárult, hogy a jobb kezem ezúttal sem hagyott cserben - ahogy azt tette a második vizsgámon, amikor is kihúzta a számomra legrosszabb tételt -, de sokat javított az esélyeimen, hogy 65-ből 64 tételt simán lerizsáztam volna - azt az egyet meg elengedtem a büdös pi-be
Azt hiszem, nem kell kifejtenem, a régi motorosok tudják már, hogy mennyire baromira rosszul viselem a vizsga helyzeteket és a velük járó stresszt. Nos, büszkén elmondhatom, hogy amellett, hogy ebben a félévben az idegességi mércém csak egy rövid időre ütötte meg a nem túl baráti szintet, még Róka Rudi sem látogatott meg! Utóbbira pedig azóta nem volt példa, hogy 17 évesen előrehozottan érettségiztem. Emiatt rohadtul büszke voltam magamra! 🙏🏻

Utolsó vizsgám óta eltelt közel egy hónap elég pörgősen alakult. Azért is nem jelentkeztem hamarabb, mert nem igazán voltam gép előtt, márpedig bármiféle írásos emléket csak azon szoktam alkotni. Sajnos - vagy nem - ez előre láthatóan így marad még július végéig.
A nyári szünet első két napját intenzív alvás kurzussal töltöttem, majd Mazsoláskalácsot vittük orvoshoz. Ő azóta jól van, én meg úgy viselkedek, mint egy kisgyerekes anya, még éjszakánként is azt figyelem, mit csinál, mozog-e, hogy mozog, ad-e ki valami hangot, micsodát, miért. Illetve anyukám is én is jó nehány orvost megjártunk egy nagyon alapos bőrgyógyásznak hála, aki a létező összes vizsgálatra beutalt minket. (Így szerencsére ismét prezentálhattam vérvételnél, mennyire jól ismerem JLo On the floor című számát.) A kikapcsolódás sem maradt azért el, két napot barátnőméknél töltöttem egy csoportos megboruláson északon, míg ismét kettőt harmadéves - há! már negyed! - barátnőimmel pedig Pesten tartottunk egy kis sütögetéses, társasozós, filmézős mókát. Ma ismét indulok a fővárosba, ezúttal hosszú hétvégére a sestraparabataiomhoz, majd jövőhéten valóra válik egy régi álmom: édesanyámmal szűk két napot Nyíregyházán, a Vadasparkban fogunk tölteni. Már kimondhatatlanul várom! 😍
Írás terén is vannak terveim, jó nehány félkész bejegyzés lapul a piszkozatok között, vár a Catching Sunshine teljes és végleges lezárása, illetve új ötleteim egyikét is nagyon szeretném már elkezdeni. Pár napja szerkesztgetek egy történetes bejegyzést és már viszketnek az ujjaim, hogy ténylegesen is belevethessem magam valamelyikbe. (Sajnos az agyam annyira KO lett, hogy a low key drámák Tuti gimin és ezerszer látott filmeken túl mást nem tudott befogadni, egyetlen olvasásra váró könyvet sem tudtam kinyitni, hiába vágytam rá minden tanulás session alatt. Szomorú ez az egyetemista élet.)

Nos, ennyi lettem volna. Remélem hamarosan tudok jelentkezni - vélhetően a hozzám is eljutott alternatív érettségivel. 
Szép nyarat, jó pihenést addig is mindenkinek! ☀️
#Ririout 

U.i.: És végre örökre szakítottam azzal a kurvafaszrohadék anatómia tanszékkel. És ÖTÖSSEL búcsúztam tőlük, geci! Basszátok meg! 🖕🏻
Bocsánat...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése